Nőnapi főhajtásaink

Egy ország fejlettsége lemérhető azon, ahogyan asszonyaival bánik. Már nem emlékszem, hogy melyik bölcs ember és mikor mondta ezt a mondatot - de már önmagában az is sokat elárul, hogy megjegyeztem ezt a szöveget!

Nyilván azért, mert igaz. Manapság, amikor annyi felől érezzük megtámadtatva magunkat, kultúránkat, országainkat, érdemes lenne észrevennünk, hogy a támadónak vélt országok, vallások, ideológiák mind alsóbbrendűknek hiszik a nőket, mint mi, évezredek óta keresztény és európai hagyományok szerint élő népek.

Akkor hát ne habozzunk megtartani, sőt: ápolni ezt az előnyt, megragadva minden alkalmat nőtársaink, társnőink, lányaink, anyáink ünneplésével. Március 8-a a Nemzetközi Nőnap.

A Pentele Nyugdíjas Egyesület hétfői ünnepségén készült a kép Sebő Béla, Kapócs Kinga és Szarka Istvánné részvételével
Fotó: Ady Géza

Hát nem: minden beidegzettség, sőt: Clara Zetkin és 1917 ellenére a Nemzetközi Nőnap sokkal régebbi annál, hogy sem úgynevezett kommunista ünnep lehetne.

1857-re vezethető vissza ugyanis az ünnep (vagy inkább mozgalom?) eredete: az év március 8-án mintegy negyvenezer munkásnő tüntetett és sztrájkolt New Yorkban a férfiakkal egyenlő bért, valamint munkaidő-csökkentést követelve.

Mondanunk sem kell, hogy akciójuk sikertelen maradt. Hogyan is nevezhetnénk sikeresnek, amikor a világ nagyobb (legnagyobb!) részén a mai napig nem rendelkeznek e jogokkal és lehetőségekkel a hölgyek - még egyébként felvilágosultnak nevezhető államokban sem. Mindenesetre 1914, az I. világháború kitörésének esztendeje óta számít minden év március 8-a a nők napjának világszerte. Azt sem kell külön említenünk, hogy nevezett világháború korántsem a nők jogainak ügyében tört ki. Bár így lett volna...

Az Aranydaru Szállítók nyugdíjasai a lemezalakító Duna-parti szabadidőparkjában rendezték a nőnapot. Balról a Sümegi házaspár
Fotó: Ady Géza

A kezdeti nőnapok felvonulásain egyébként sok férfi is részt vett, hogy élettársaikkal közösen követeljenek a többi mellett például szavazójogot is a nőknek. Volt is miért követelni: amíg Finnországban például 1906 óta szavazhattak a nők, addig Svájcban (!) csak 1971, Portugáliában 1976 óta illeti meg a gyengébbnek nevezett nemet ez az állampolgári jog.

Nem mondjuk, hogy a megható gyermekversek, az illendően átnyújtott hitvesi virágcsokrok pótolják a sokszor még ma is hiányzó női jogokat - de semmiképpen sem feleslegesek. Mindannyiunkat emlékeztetnek valamire...

OLVASÓINK VÉLEMÉNYE:

Molnár Zsolt -

A barátnőmnek mindig veszek virágot vagy bonbont, hogy meglepjem őt nőnap alkalmából. Van, hogy elhívom vacsorázni, annak mindig örül. Ilyenkor anyukámnak és a kishúgomnak is szoktam virágot adni, sosem feledkezek meg róluk.

Lestár Richárd -

Fontosnak tartom a nőnapot, édesanyámnak és a nőknek a családomban mindig veszek virágot.Bár most nincs barátnőm, de amikor volt, akkor őt is felköszöntöttem, és ha most lenne, akkor biztosan adnék neki is valamilyen ajándékot.

Kovács Csaba -

Ha feminista szemmel nézem, akkor szerintem minden nap lehetne, sőt kellene ünnepelni a nőket. Én nem csak ezen a kiemelt napon gondolok rájuk, hanem mindig, de természetesen most is veszek virágot, vagy valami más ajándékot nekik.