Szakértelem is van, termés is van, bor is lesz idén, de hol a marketing?

Azt egyetlen hazai borszakértő sem vitatja, hogy szakértelemben és minőségben bármelyik szőlősgazdával és bortermelővel felvesszük a versenyt a világon! Viszont, ami a mennyiséget illeti, még inkább: a marketinggel, hírveréssel, kereskedelmi kapcsolatokkal igencsak hátrányban vagyunk olyan országokkal szemben, amiket egy-két évtizede alig ismertek a földkerekségen szőlőművelőként, bor-előállítóként. Ilyen: Chile, Dél-Afrika, Ausztrália.

Ha meggondoljuk, hogy kis hazánk tizenkét történelmi borvidékre oszlik, s ezek közül az egyik leghíresebbet, a villányit a nagyharsányi hegy tetejéről egyetlen, meglehet: hosszú pillantással átfoghatjuk - ezzel szemben a francia vörösborokat akkora, gyakorlatilag egybefüggő területen állítják elő, ami nagyobb, mint a teljes magyar szőlővidék, és még a franciák is gondban vannak a versenyben, akkor már tudhatjuk, miről van szó. Egyszóval: javában tart a szüret.

Nincs túl rossz termés, a tavaszi fagyok ellenére sem, igaz, a cukorfok nem túl magas, de a szakértő szerint majdnem jó.

Itt kezdődik minden: attól függ a bor, hogy milyen a szőlő...

Megbolydult a hegy Adonyban! - idézte a helyi mondást Paulusz Imre szőlősgazda, a helyi borrend tisztségviselője, amikor a szüret után érdeklődtünk nála. Vagyis: az elmúlt hétvégén a környék legnagyobb szőlőtermesztő vidékén, az adonyi szőlőhegyen leszüretelték a szőlők legalább hatvan százalékát. Csak a kékszőlők és a későn érő fajták maradtak a tőkéken.

Annál is inkább, mivel errefelé egyébként is hagyomány, hogy szeptember első két hetében szüretelnek. Ráadásul az utóbbi hetekben esett sok eső kikezdett sok szőlőt, némelyik egyenesen rohadni kezdett.

Sok munka nélkül még nem lehet megúszni a szüretet, a borkészítést: Paulusz Imre Fotó: Zsedrovits Enikő

Továbbá: mostanában, a korszerű elveknek megfelelően, nem csak a must cukorfoka, hanem a savassága szerinti szempontoknak megfelelően is szüretelnek. Az átlagos cukorfok egyébként 18 Adonyban - hanem, ha sokat várnak a gazdák a cukorfok növekedésére, akkor lehet, hogy édes, de íztelen boruk lesz... A 18 fok egyébként borszőlőnél majdnem jó, mondta Paulusz Imre.

Adonyban és környékén a tavaszi fagykár sem sújtotta túlságosan a szőlőket, bár volt fagy, ez kétségtelen, különösen a hegy északi részén. Viszont: lehetett volna rosszabb is...

Érdeklődtünk a szőlős-borosgazdánál arról is, hogy a magyar borok milyen helyet foglalnak el a világban: megvan-e még az a régi, híres-neves rangjuk? Mire az adonyi borrend lovagja röviden csak annyit válaszolt, hogy azokkal a szőlőtermő vidékekkel, ahol éjszaka sem süllyed a hőmérséklet plusz 25 fok Celsius alá, és akkor is sugározzák a nappal felvett meleget a sziklák, így: a chilei, dél-afrikai, ausztrál borvidékekkel sem mennyiségben, sem minőségben, sem előállítási árban nem veheti fel a versenyt a hazai tizenkét, elaprózott borvidék. De ő találkozott már olyan szakértő fogyasztóval, aki az említett, pörkölt, cukros vörösborok kóstolása után visszatért a magyar ízekhez. A baj sokkal inkább a marketing, az egységes arculat hiánya.

Korlátozottság

Azok közé tartozom, akik személyesen ismerték a hányatott sorsú, viszont szakmailag szinte utolérhetetlen balatonfüredi Figula Mihály borászt. Ő egyszer komoly elismerést szerzett a világ egyik (ha nem „a"!) leghíresebb borversenyén, Londonban. Majdnem tönkrement belé. Nem tudott ugyanis annyi palackkal szállítani a világ legnagyobb szálloda-láncának, amennyit kértek tőle...