Dúla: aki segít, kísér, biztat

Elfogultak vagyunk, s nem csak azért, mert ez a dúla rendkívül csinos, még csak nem is azért, mert gyermekei is azok, valamint nem is azért, mert egykoron munkatársunk volt - hanem legfőképp azért, mert rendkívül meggyőzően beszélt arról, hogy a szülés előtt, alatt, után lévő nőnek elemi szükséglete az, hogy egy vele (mármint a szülő nővel) egy hullámhosszon lévő segítővel folyamatos kapcsolata legyen.

De hiszen ez is a dúla, görögösen: a doula dolga, ami valakinek a szolgálatában álló embert jelent, s ez esetben egyértelműen a szülés körüli asszonysegítő személyről van szó.

Jobbné Vinczellér Anita: dúla.

Ő csak tudja, mit jelent ez, mennyire fontos, hisz e pillanatban két gyönyörű gyermek édesanyja, az ötéves Liliené és a tizenhárom hónapos Dominiké. Barátai előtt azt sem titkolja, hogy még két gyermeket szeretne.

A dúla, Jobbné Vinczellér Anita tizenhárom hónapos Dominik fiával. Ő dúla nélkül szült. Pedig mindenkinek jobb lenne segítővel

A dúláknak általában, így Anitának sincs egészségügyi végzettsége, azonban elvégzett egy szülésfelkészítésről szóló és egy dúla-tanfolyamot is. Ami pedig a szülő nők lelki támogatását, mint a dúla egyik legfontosabb feladatát jelenti, abban aligha lehet hiba az ő részéről.

A dúla tehát nem parancsol, hanem segít, kísér, biztat, masszíroz, a szülő nő legjobb ösztöneit igyekszik előhozni. Teszi ezt otthon (a szülő nő otthonában) és a kórházban is. Tevékenysége ugyanis nem az otthonszülséről szól - bár nem is zárja ki azt, ám erről magának a szülő nőnek kell döntenie. A dúla támogatja őt, bárhogyan is dönt.

Annakidején egyetlen pillantást vetettem csak szülni készülő feleségemre, és óriási hiányérzet, tanácstalanság lepett meg. Tudtam, hogy tőlem nem kaphatja meg azt, amire szüksége lenne.

Amikor a lányom szült, akkor a feleségem állt ott mellette: így már nyugodtabb voltam. Mennyire jó lenne, ha mindenki megkaphatná ezt...

Anita két és fél éve dolgozik dúlaként (emellett még sok mást is csinál, vállalkozik, például), eddig három alkalommal segített nőket a terhesség utolsó szakaszától a gyermekágy végéig, s mint mondja: mindannyiuknak nagy élmény volt ez. Ma is tartják a kapcsolatot egymással, az anyukákkal és a gyermekekkel.

A legszebb pedig a dologban az, hogy Anita családja is mélyen átérzi e tevékenységének fontosságát, még inkább lelki tartalmát. Két kisgyermekkel nem is tudná másképp csinálni ezt, mint férje és a négy nagyszülő meghatóan segítőkész támogatásával. Így tud megadni támogatottjainak mindent, amiben hiányt szenvednek - s megóvni őket attól a sok feleslegestől, ami inkább akadályozza őket.

Kórháza és orvosa válogatja, hogy hol miképpen fogadják az ő jelenlétét, munkáját. Hol jól, hol rosszul. Egyszer talán mindenki nyugodtabb lesz, ha a szülőt dúla kíséri...

Férfinak persze mindig misztikus, idegen és ijesztő marad a szülés.

Amiképpen minden, eddig nem szült nőnek is az.

Tulajdonképpen csodálkozom, hogy eddig miért nem találták ki, sőt: miért nem tették kötelezővé, hogy dúlák kísérjék szülni az anyukákat? Talán még az ötödik szülésnél is jó lenne ez...

Még azok az apukák sem tudhatják pótolni a dúlákat, akik először-sokadszor állják végig a szülést párjukkal a szülőszobában. Tetszik vagy sem: a szülés női kiváltság és princípium, ebbe a magunkfajta nem szólhat bele, nem is értheti.

Csak csodálhatja, legfeljebb.