2015.05.15. 17:12
Rubold Ödön szerint a diákok a legfontosabb értékekről tanulnak a színházcsinálás során
Dunaújváros - Péntek este mutatkozott be az Ádámok és Évák harmadik előadása, Weöres Sándor Holdbeli csónakos című darabját diákok állították színpadra. Az előadás főrendezőjével az utolsó próbák egyikén beszélgettünk.
Fotó: Ady Géza
– Elégedett lehet, Dunaújvárosban és az ország több színházában is évadról évadra sikerrel fut a Szolnokról indult Ádámok és Évák, amely már egyfajta mozgalommá nőtte ki magát.
– A Bartók színház, a pedagógusok és a mentor színészek segítségével 120 diák lép színpadra a helyi teátrumban, majd´ öt hónapnyi összetett és komoly munka után. Nagyon nagy dolog ez. Ezeken a tanterv és tanórán túli foglalkozásokon a diákok és tanáraik végre egy másik síkon foglalkozhatnak azzal, amit életnek nevezünk. Hiszen a színház maga az élet. Emellett a fiatalok belekóstolhatnak egy semmivel nem összehasonlítható világba, megtudhatják miként lehet közösségi munkával egy-egy előadást létrehozni. A próbák alatt látom, ahogy izgulnak, ahogy csillog a szemük és kezdik felfedezni a színházat. Ez az egyik fantasztikus eredménye az Ádámok és Évák sorozatnak.
– A szakember számára pár perc után kiderül: kiből lehet színész?
– Természetesen, a tehetség hamar feltűnik, ám korántsem biztos, hogy innen egyenes út vezet a színészi vagy bármilyen elő-adóművészeti pályára. A lényeg, hogy itt egy remek lehetőség arra, hogy elkezdjük felépíteni a jövő színházlátogató közönségét. Ugyanis jó színházi nézővé válni sem egyszerű feladat. Áprilisban a Nemzeti Színház adott otthont a Madách Nemzetközi Színházi Találkozónak, amelyen tizenhárom ország húsz előadása volt látható. Büszkén mondhatom, hogy a hazai színházi kultúra állja a versenyt a rangos nemzetközi mezőnnyel. Hogy mindez a jövőben is így legyen, ahhoz ilyen, a diákokat megszólító programok is kellenek, mint a valóban nagy sikerrel futó Ádámok és Évák.
– Madách örökérvényű darabjával kezdődött, tavaly bibliai témákat dolgoztak fel, idén Weöres Holdbeli csónakosa jelentette a feladványt. Elkészült már a következő évadok műsorterve?
– Nem, de a magyar és a világirodalom kifogyhatatlan kincsestárat biztosít. Az azonban már ennyi év után is látható, hogy egyre jobb és komplexebb előadások születnek. A programban résztvevő pedagógusok, színészek is egyre inkább ráéreznek a közös munka ízére, bátran építenek a diákok kreativitására, ötleteire is. Az Ádámok és Évák nyitódarabja Madách tragédiája volt. Nem véletlenül, hiszen ez a hazai drámairodalom egyik alappillére. Biztos vagyok abban, hogy pár év múlva mi is visszatérünk hozzá.
