Az írás csak akkor él, ha valakihez elér

A sorozat kitalálója és házigazdája, Raffainé Kókány Judit (balra) nyugdíjas könyvtáros mellett Acsádi Rozália (Fotó: a szerző felvétele)

A múlt héten Acsádi Rozália, Pakson élő költő hozta el verseit. Vagy inkább önmagát. Mert őszintén, nyíltan és természetesen beszélt minden manír nélkül. S nem katedráról, oktatóan, pedig tanítónő. Csak mindkét létformáját komolyan veszi. Nem alávalóbb, nem kisebb az utóbbi sem. Sőt a kettő táplálja egymást: a költőnő-pedagógus gyermekverseket is ír, s nagyon fontosnak tartja az irodalmi, anyanyelvi, művészeti nevelés egységét, azaz elsősorban azt, hogy élményhez juttassa a gyerekeket. Mint ahogy élményhez juttatja az olvasóit is. Büszke a tanítványai rajzaira, tán büszkébb, mint saját verseire. A pedagógus-művész Acsádi Rozália pedig tanítványaival együtt egy gyermektábori foglalkozás során fedezte fel önmagában is a ráismerés élményét: az agyagnak lelke van, s kezei között az meg is szólal.

Sorban életre kívánkoztak a kis szobrok, kifejező arcú nyújtott női alakok. Mert a nő is magasra vágyik. Mert a nő is szenved többféle szerepben is. Aztán a megszületett kis alkotások megszólították újra a szó emberét, a költőt versekké alakultak.

Acsádi Rozália őszintén érző, gondolkodó, vívódó, bátran alkotó ember, aki a beszélgetés során ízelítőt adva írásaiból végigkalauzolta hallgatóit az eddig megjelent tizenhárom kötetén és életének legfontosabb stációin. Csak aki látta a füvek sírását a kertben, az tudja elhinni a rózsák szavát.

Sokszínű, sok műfajú, sokhangú alkotóval találkozhattak az irodalombarátok. A balladás költeményektől a levélverseken, japános haikukon és képverseken át, a zsolozsmák hangján édesanyját sirató rekviemig szélesen hangszerelt, gazdag képvilágú líra ez. Akkor is vallomásos líra, ha prózában ír a költő. A forma változik, a mögötte megszólaló én őszintesége nem. A versekből érződik, hogy alkotójuk valami lényegeset akar kimondani. Mert a vers kiáltás/a vers igézet/és végleg múlhatatlan/gyöngye a tiszta szónak/áldás/vér/alázat/Istentől áldott ének/Istentől áldott szózat .

S ezért gyógyít. A jó mű élni segít. A vers különösen! Annak is, aki írja, annak is, aki hallgatja, olvassa... Gyógyít! Ezért lett léleksimogató a Rátkay László Irodalmi Kávéház rendezvénye is.

Nem mindennapi dolog, hogy közel ötven ember összejön csak azért, hogy valakinek megismerjék az írásait. Tudom, hogy Kókány Judit több mint egy évtizede tartó áldozatos munkája van mögötte, no meg a cukrászda dolgozóinak nyitottsága, művészetpártoló szemlélete. Írásaim meg csak akkor élnek, ha valakihez elér az üzenet, amit hordoznak, ha valaki kezébe veszi könyveimet értékelte az eseményt a költő.