2013.10.15. 13:50
Egyházi ünnep és forgatag Mezőfalván
Minden év október második hétvégéjén búcsút tartanak a mezőfalviak. A régi, vallásos gyökerekre visszavezető hagyomány alkalmával rég nem látott rokonok, barátok keresik fel egymást.
Az ünnepi asztal mellett sokszor esik szó a családi élet mai alakulásáról, illetve a búcsúi vásárba kilátogatva szívesen ölelik meg egymást a máskor ritkán találkozó ismerősök. Milyen volt a búcsú a régi időkben, arról hűen szólnak a krónikák, de milyen a mostani ember életében? - erről beszélgettünk Mezőfalva katolikus plébánosával, Kristofory Valter atyával:
- Ez a templom a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére lett felszentelve. A Magyarok Nagyasszonyának története egészen visszanyúlik Szent István koráig, hiszen Szent István az emlékezetes napon a székesfehérvári bazilikában halála előtt felajánlotta az egész országot a boldogságos szűznek, és akkor nevezte a nép nagyasszonynak a boldogságos Szűz Máriát. Waszary Kolos a XIX. század utolsó éveiben kérte XII. Pius pápát, hogy külön legyen ennek egy ünnepe, amit a mi egyházközségünk felvett, amikor 1938-ban újonnan felszentelték a templomot.
Janik Gyuláné és húga, Kriston Lászlóné szerint a búcsú azon kevés alkalmak egyike, amikor összejön a család az ünnepi asztalnál (Fotók: Horváth László)
- Mindig igyekszem a misékbe a napi szentírási részletet kibontani - folytatta a plébános. - Mivel ez egy katolikus egyházhoz tartozó közösség, ezért az egész világon New York-tól Mezőfalváig ugyanazt olvassák fel minden templomban a szentmisét celebráló asszisztensek. Ehhez kapcsolódóan fűzik hozzá a gondolataikat. Én mindig azon a vonalon vagyok, hogy a napi evangélium legyen kibontva, hiszen elsődleges feladat az, hogy Jézus Krisztus üzenetét átadjam. Hogy együtt vagyunk, az nagyon fontos! A hitben Isten elé visszük azokat is, akik nincsenek itt. A hitem szerint az imádság egy fontos dolog, hiszen egymásért is felelősek vagyunk!
Eme ünnepkörhöz kapcsolódóan egyházzenei kórustalálkozót is tartanak, így teszik a mezőfalvi emberek színesebbé, nívósabbá, méltóságteljesebbé az ünnepet. Megkérdeztük a búcsúra kilátogatókat is, nekik mit jelent e nap?
- Egy évben egyszer ilyenkor mindenki összejön a családi asztalnál, ahol a kedvenc ételeink mellett beszélgetünk a családi dolgokról. A nap délutánján a búcsúba is kilátogatunk, ahol sok ismerőssel találkozunk. A szabolcsi töltött káposztának a legnagyobb a sikere! - kacsintott ránk továbbhaladva Janik Gyuláné és húga, Kriston Lászlóné. Móricz Liza tanuló a testvérével, Ákossal látogatott ki a búcsúba. Szívesen találkozik iskolatársaival, ismerőseivel. Egyik kedvence az XXL nevű hinta, melyre többször is felült. Szerencsére még nem lett rosszul tőle...
A fiatalok nagyon élvezték az önfeledt játékokat...
Raus József és felesége örül a búcsúnak, mert ilyenkor otthon vannak a gyerekek. Ez a találkozás a régmúlt szép napjait idézi fel náluk, amikor még a családi asztalnál a nagyszülők is helyet foglaltak. Rausék szerint ma kevés ember tudja, hogy a templom felszenteléséről szól igazából a búcsú. Annak idején még ők is a templomban kezdték az ünneplést.
A búcsúnak összetartó erőnek kell lennie. Mezőfalváról nagyon sok ember ment már el, és tért vissza oda a világ különböző tájáról. A templombúcsú egy olyan szent nap, amit nemcsak a templombajárók szeretnek megélni, hanem mások is. Öröm, mert családi ünneppé is tudják váltani a találkozást.
