Hétlövet - Lecsapni a goásokra!

* Bhutánban a legfontosabb az emberek boldogsága.

A Kína és India között megbúvó, fél magyarországnyi kis állam ezer éven keresztül teljesen el volt zárva a világtól. Aztán, 1972-ben Dzsigme Szingje Vangcsuk király került trónra, és ezzel új korszak vette kezdetét. Ő ugyanis a világban általános GDP mérése helyett megalkotta a bruttó nemzeti boldogság fogalmát, ami elsőre ugyan elég őrülten hangzik, a valóságban mégis működik. A király úgy gondolta, kicsiny méretük, csekély gazdasági erejük és a katonai erő hiánya miatt kultúrájuk lehet az egyetlen tényező, amely identitásukat megőrizheti. Így, bár az ország teljes megújítását és modernizálását tűzték ki célul, ezt úgy valósítják meg, hogy közben óvják kulturális és tradicionális értékeiket.

Bár az ország nyugati szemmel nézve továbbra is fejletlen, lakói elégedettek: egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint Bhután a világ nyolcadik legboldogabb országa, egy listán pedig, amely a világ legbarátságosabb városait veszi számba, Timpu, az ország alig hetvenezres fővárosa az előkelő harmadik helyet érte el. A király saját pénzéből utakat építtet, iskolákat alapít, így rohamtempóban számolják fel az írástudatlanságot, s bár saját egyetemük még nincs, a fiatalok Indiában és Angliában tanulhatnak tovább - kell-e mondani, hogy tanulmányai befejezése után legtöbbjük visszatér a boldogság szigetére. A bhutáni rendszer talán legkülönösebb eleme mégis az, hogy a király 2006-ban önként lemondott hatalmáról, átadta a trónt fiának, aki már egy alkotmányos monarchia feje lett, megalakult az ország első demokratikus kormánya: ezt viszont a nép nem fogadta nagy lelkesedéssel. A király azért szorgalmazta az átalakítást, hogy soha ne kerülhessen gonosz vagy alkalmatlan uralkodó kezébe a hatalom. Hát... ennyi a mai igaz tündérmese, honfitársaim: minden, a magyar viszonyokra vonatkozó esetleges áthallás csupán a véletlen műve...

* Több tucatnyi embert vettek őrizetbe a kedden kezdődött O.Z.O.R.A. fesztiválon.

Szinte érthetetlen lenne az egész ügy, ha nem Magyarországon történt volna. Ja, nagy sebességgel előrebocsátom, nem vagyok kimondottan ráizgulva a goa kultúrára azt viszont kétlem, hogy ma az Ozora melletti fesztivál jelenti a magyar társadalomra fenekedő legnagyobb veszélyt. Érdekes volt már a kezdet is: májustól folyt a szervezés, a különféle hatósági és egyéb engedélyek beszerzése - nagyjából az utolsó napig úgy tűnt, minden rendben, amikor is hirtelen bevágott a villám, a területileg illetékes jegyző a rendőrségre hivatkozva mégsem engedélyezi a több tízezres fesztivál megrendezését.

Két-három napig ment a taku és a lebegtetés, aztán az utolsó pillanatban kiderült, indulhat a móka. A rendőrség azért halvány jelenléttel biztosította a rendezvényt: alapszintű, szolid átvizsgálást foganatosítottak, melynek keretében nem is nyúltak fel mindenki végbelébe, és beérték a szúrópróbaszerű vizeletvizsgálattal is, negyvenakárhány esetben kábítószerrel való visszaélésre derült fény, és sikeresen elfogtak egy táskatolvajt is. Nem vagyok épp a drogok barátja, ebben az országban még narkót is szedni a mindennapos történések mellé amúgy is tiszta pénzkidobás: szóval jogos, jogos, jogos minden. Könyörtelenül le kell sújtani a csúnya füvezőkre: bárgyú mosolyuk, összevissza táncikálásuk, korszerűtlen méklávnovór eszmeiségük joggal háborítja fel a végsőkig a becsületes alkoholista, feleség- és gyerekverő, mindentgyűlölő állampolgárokat pláne, de mindenki mást is.

Azt csak csendben vetem fel, vajon egy hasonló mélységű vizsgálódás milyen eredményt hozna az ország bármely más tömegrendezvényén, ahol nyilván kizárólag sajtos pogácsával és Jó reggelt-szelettel viszik be a négy napi táncikához a szükséges plusz energiát a résztvevők. Egyvalami biztos: ha jövőre lesz még goázás Ozorán, én tutira ott leszek, egy trombitára csavart alaptörvény lesz nálam, csak mert kíváncsi vagyok, minek minősítik majd. Azt még nem tudom, hová dugjam.

* Megreggeliztem egy kis szállodában.

Egy estét egy kis szállodában töltöttem, mindegy is hogy hol a Balatonon, egyszerű és tiszta, barátságos kis hely, mosolygós üzemeltetőkkel. Ügyesen aludtam, majd reggel reggelizni mentem, mivel az árban az is benne foglaltatott. Régi szokásom, hogy belépve az étterembe rögtön a juice-os ibrikre vándorol a pillantásom és amikor meglátom az átlátszóan halvány, hektónként egy forintért beszerezhető, iszonyú ízű folyékony műanyagot, az élettől is elmegy a kedvem, nem hogy a reggelitől.

Elmondom akkor, mi volt még kapható e legutóbbi brékfaszton. Voltak kenyerek és egyéb péksütemények kivétel nélkül a legszarabb minőség mind, és extra dry. Volt rántotta, ízetlen, zsír- és mindenmentes, szégyenteljes. Volt szalámi: a csúcsa a Zala felvágott, fakó színek, gyanús fajták és volt sajt, a jól bevált növényi jellegű műtrappista. Volt a már említett juice. Volt ócska kávé. Volt egyféle tea. Még a paradicsomnak is volt valami borzasztó mellékíze. Volt egy lekvár, darabos sárgabarack, lédig na, az abszolút ehető minőségben. De azért ez egy kicsit, én legalább úgy érzem, karcsú. Nem volt egyszerű simán dörmögni valamit, amikor kifelé menet megkérdezték, mindennel meg voltam-e elégedve... A magam részéről biztosan tudom, hogy soha többet, a környékre se és, ha jól vettem ki az arckifejezésekből, mások is hoztak magukban sarkalatos döntéseket.

Most csak azt kérem, ha netán újból kezdődik a érthetetlenmiértnemjönnekavendégekabalatonra kezdetű vendéglátós panaszopera, legalább ennek a helynek a direktorát, Herr Sparsamot ne lássam-halljam a kórusban...

(Bővebben: www.hetlovet.com)