Egy jóslat s a való

Végül is, a dolog nem szenzációs. Mi több, akár megjósoltnak is mondható. Épp egy fideszes országgyűlési képviselő, volt helyettes államtitkár jegyezte meg a parlamentben, hogy aligha vezet majd jóra, ha a gyerekek elől (helyesen!) elzárni kívánt dohánytermékek árusítását olyan, a gyerekek által kedvelt termékek árusításával kötik össze, mint az üdítő vagy jégkrém... S íme!

A bevezetőben említett ifjú anyuka hároméves gyermekével este hat óra után tartott hazafelé, amikor (feleúton) a gyermek kinyilvánította: szomjas. A magukkal vitt víz elfogyott, a környéken más üzlet már nem volt nyitva, csak a trafik. Ó, pardon, bocsánat és elnézést: a nemzeti dohánybolt.

Anyuka gyermeket a karjára veszi, belép a dohányboltba, levesz egy palack üdítőt a polcról, és fizetne – de nem hagyják, hanem felszólítják a távozásra.. Ott 18 évnél fiatalabb nem tartózkodhat! Ötpercnyi vita következett (ami alatt fizethettek is volna), majd anyuka és gyermeke csalódottan elhagyta a boltot. Ez az, amikor egy jóslat beigazolódik...