A varroda, a magtár is védett

- Komoly múltjuk van ezeknek a falaknak - mutatta a szövetkezet vezetője, aki maga is jegyzetekből tudja, hogy száz éve itt még tangazdaság és tehenészet működött, ahol a gyakornokok kitanulhatták a mesterséget.

- A falakra is vonatkozik a védettség - mondta a vezető, aki a műemléki védetté nyilvánításról levélben értesült, azt pedig nem tudja, hogyan kerültek fel a listára ezek az épületek. - De megérdemlik - tette hozzá. A tehenészeti telep egy része jelenleg üres, illetve magtárként használják, a másik részében ötven, úgynevezett húsmarhát és azok szaporulatát tartják. A volt gazdaiskolában iroda üzemel. A tehéntelep gyönyörű, háromsoros, boltíves épületekből áll, amely jobb sorsra érdemes, mint hogy magtárként hasznosítsák - éppen ezért már felmerült egy szabadegyetem elhelyezésének gondolata is. Erre azonban pályázni kell, és komoly tőkére lenne szükség. - Ezek után, ha bármilyen felújítást szeretnénk a telepen, szigorú engedélyezési folyamatokon kell átesnünk. Márpedig azt nem hagyhatjuk, hogy az enyészet felfalja... - így a telepvezető.

Intercisáról a dunaújvárosiaknak aligha kell és lehet sokat, sok újat mondani. A dunaújvárosi katonai tábor és vicus feltárt épületei közül mindössze négy objektum falmaradványai kerültek konzerválásra és bemutatásra. A négy helyszín közül három (a castrum, a Domanovszky téren feltárt lakóház, valamint a katonai fürdő) műemléki védettség alatt áll, a negyedik épület, az egykori vicus nyugati részén álló apszisos épület védettsége azonban - feltehetően tévedésből - elmaradt. Fenti okokból a már eddig konzervált és bemutatott épületmaradvány műemléki védettsége messzemenően indokolt.

Egészen más történet másik új kulturális örökségünk, az egykori ruhagyár épületéé. 1951-ben, a békemű , azaz az eredetileg 1937-ben elhatározott, az iparosításról szóló győri program , elsősorban a krónikus acéllemezhiány megszüntetése érdekében építeni kezdett vasmű miatt fogtak hozzá a látványos épülethez: kikötőparancsnokságnak szánták. Kikötő kellett - de a nagy parancsnokság nem. Az új város asszonyainak foglalkoztatása érdekében ruhagyárat telepítettek ide a fővárosi Kispestről, amit akkor Vörös Októbernek neveztek. 1957. július 22-én kezdődött ott meg a termelés, hatvan dolgozóval. A gyártörténet 2005-ben fejeződött be: az akkor már az angol Berwin céghez tartozó üzem csődbement, nem bírván a versenyt a kínai termékekkel.

Az épületet kisvártatva egy pesti magyar befektető vette meg, aki az épület előtt ácsorgó kikötői daruk ellenére luxusszállót akart kialakítani belőle. Az átalakítás el is kezdődött, majd a gazdasági világválság alatt leállt.

Szabó Imre dunaújvárosi főépítész lapunknak azt mondta: a műemléki védettség nem építési bojkottot, hanem gondosabb ellenőrzést, az építtetővel-felújítóval való szorosabb együttműködést, a műemléki állapotfelvételt, anyagvizsgálatot, kialakítási felügyeletet, a korhűség ellenőrzését jelenti.

Az egykori kapun a felirat 20. századi: Zichy-malom anno 1823. Bár 1970-ig malom is működött Sárbogárdon, a háromszintes épületben, ma már úgy ismerhetjük, hogy Zichy-magtár. Az örökségvédelmi hivatal a múlt év novemberében megindította a magtár egyedi műemléki védetté nyilvánítási eljárását, viszont a tulajdonost - kíváncsiskodására - arról biztosították, hogy egy ma is termelő üzem nem lesz műemlék. Ezért is kérdezett vissza Reischl Sámuel, a Central Soya Feed Kft. ügyvezető igazgatója tegnap, amikor a magtárról, a fotózás lehetőségéről érdeklődtem. A krónikástól tudta meg ő is, és a terménytárolással, takarmánygyártással foglalkozó cég technikai igazgatója, Czompó Krisztián is, hogy az üzem immár műemléki védettséget élvez. Az ügyvezető legfőképpen azt sérelmezte, hogy minderről őt, mint tulajdonost - elfelejtették értesíteni. A rendelet a védetté nyilvánítást azzal indokolja, hogy az 1823-ban emelt egykori Zichy-magtár építészeti értékei megőrzendők az utókor számára.

Vajtán, a klasszicista Zichy-Wenckheim-kastélyt 18. századi alapokon a 19. században építették, mai formájára a 20. század elején alakították. A védetté nyilvánítással a kastély és környezete - gazdasági melléképületek, víztorony és történeti kert - építészeti, képző- és iparművészeti értékeit kívánják megőrizni. Az épületegyüttest a Calvary Chapel (Golgota Keresztény Gyülekezet) 2000-ben vásárolta meg, hogy a kelet-európaiak számára is elérhető Biblia-iskolát alapítson. Megkezdték a vallási főiskola kialakítását.

Védetté lett a kápolnásnyéki Halász-kastély is. A Dabasról Fejér megyébe házasodott Halász család kastélyát - téglány alaprajzú, kéttraktusos épületét - 1830 körül klasszicista stílusban emeltette Halász Sámuel. Halász Kázmér 1907-ben Varga Elemér tervei alapján historizáló stílusban átépíttette, egytraktusos oldalszárnnyal, toronnyal bővíttette. 1945-ig a Halász-család birtokában maradt az építmény, 1945 után azonban állami tulajdonná vált, és a helyi termelőszövetkezet irodái működtek benne. Egyik tatarozásakor historizáló tetődíszeinek jelentős részét eltávolították. A kastély a középnemesi építkezés jelentős emléke, a Dabason híres építési aktivitással bíró família nagyméretű kúriáinak Fejér megyei változata. Nem csupán az 1830 körüli puritán klasszicista épület maradt fenn, de a 20. század elején megnövekvő luxusigényeket kielégíteni bíró épületszárny is áll, eltávolított díszei a megmaradt részletek, illetve a fényképek és eredeti tervek alapján rekonstruálhatók. Igaz ez az épület összességére: műemléki felügyelet mellett igényesen, hitelesen helyreállítható, tervezett kulturális célú hasznosítása pedig minden szempontból ideálisnak mondható. A műemléki védelem kimondása egyaránt érdeke a befektető-tulajdonosnak, a műemléki hatóságnak, s mindenekfelett az épületnek.

A székesfehérvári pályaudvar historizáló stílusú épületét a 2. világháborúban lebombázták. Újjáépítése az új rendszer kiemelt vállalkozásai közé tartozott. Az építkezés vezetésével Kelemen Lászlót bízták meg, az ő tervei szerint 1951-52-ben épült a vasútállomás impozáns, E-alaprajzú fogadóépülete. A hatalmas, oromzatos fedésű központi üvegcsarnokhoz az alacsony mellékszárnyak kolonádokkal kapcsolódnak. A vasútállomás a funkcionalista és konstruktivista törekvésektől való elfordulás jegyében , társművészeti alkotások (reliefek, hatalmas festett pannók, üvegfestmények, szobrok) használatával gazdagon élő szocialista-realista stílusú, klasszicizáló elemekkel alakított épület. A mozdonyfordító-korong 1951-52-ben, az állomás újjáépítésével egyidőben épült. A járműjavító modernista-funkcionalista stílusú, klinkertégla-burkolatos üvegcsarnokát 1964-ben emelték Gerencsér Ferenc, illetve Kirchner Kornél, Fröschl Károly (UVATERV) tervei alapján.

A másik fehérvári épület Koronázó tér 3. Az egykori lakóépület (ma üzlet) a belvárosban, a Romkert és Nemzeti Emlékhely déli oldala mellett épült 1934-ben, Vidor Emil műépítésztervei szerint. Az épület délnyugati része alatt elhelyezkedő pincében, a 18. században részben átalakított, Szűz Mária prépostsági templomhoz tartozó XI. századi pillér in situ maradványai találhatók.