Bűnösök vagy áldozatok a hajléktalanok?

- Kivezényelhetjük a hatóságot a hajléktalanok ellen, de pénzbüntetéssel e területen nem érhetünk el semmit. Ugyanis az otthontalanoknak nincs semmijük, miből fizetnének? Ha az állam ezt az utat választja, és egyre inkább kivonul a hajléktalanellátásból, abból látható problémák lesznek - mondja Pribil Sándor, a Dunaújvárosban és környékén működő Magyar Mentőszolgálat Alapítvány elnöke.

A szakember szerint pusztán a törvény szigorával nem lehet és nem is szabad kiűzni a hajléktalanokat a közterületekről. Látszattevékenységek helyett kezelni kell a problémát, ésszerűen bővíteni a hajléktalanellátást.

- Olyan társadalmi-gazdasági helyzetben vagyunk, hogy gyakorlatilag bárkiből lehet hajléktalan egyik napról a másikra. Nagyon vékony alattunk a jég, és sajnos a devizaárfolyam rögzítése se fogja megoldani minden bedőlt hiteles problémáját. Dunaújvárosban jelenleg ötszáz hajléktalant tartunk nyilván, közülük közel négyszáz van ellátásban. A maradék száz jelenleg kint a szabadban, vagy lakhatásra nem igazán alkalmas présházakban, nyári kertekben húzza meg magát. A hideg hónapok beköszöntével azonban róluk is gondoskodni kell. Mi szeretnénk bővíteni, de ehhez források kellenek. Jelenleg az a helyzet, hogy piaci alapon bérlünk ingatlant az önkormányzattól ahhoz, hogy napi szinten ellássunk több száz hajléktalant, és fenntartsunk egy éjjel-nappal elérhető utcai szociális szolgálatot. Megértem a polgárokat, hogy nem szeretik, amikor a játszóterek, iskolák előtt emberek alszanak a padokon, ám ennek megszüntetéséhez megfelelő ellátási rendszerre lenne szükség. Ha csökkentik az állami forrásokat, ez nem fog menni. Mi, a Magyar Mentőszolgálat Alapítványnál próbálkozunk, szeptembertől várhatóan beindítjuk azt népkonyhát, ahol napi hatszáz adag meleg ételt tudunk majd felszolgálni - mert sajnos láthatóan szükség van erre is - fogalmazott az alapítvány elnöke.

Nemcsak a főváros, hanem Székesfehérvár több pontján is találhatóak erdős részek, ahol a hajléktalanok kész kolóniákat alakítottak ki, építettek fel. Lits Zoltán, a Nappali Szolgáltató Centrum szociális munkása már tizennégy éve dolgozik a rászoruló emberek megsegítésén, ő kísért el minket a palotavárosi tavak mellé.

- A hajléktalanok meglepően jól tájékozottak az őket érintő hírek terén, biztosan mindenki értesült már közülük a csepeli tragédiáról. Nekik a viskókban van minden vagyonuk, értékük, amelyekre ugyanúgy vigyáznak, mint más a lakására. Szerencsére mostanában itt nem fordultak elő komolyabb atrocitások, az elmondható, hogy a városvezetés már régóta jól kezeli a hajléktalankérdést, a lakosok pedig rendkívül toleránsak - mesélte az odafelé úton.

A helyszínre érkezve Zoltán felhívta figyelmünket a tényre: az erdőbe vezető ösvényen nem látszik, hogy hajléktalanok élnek errefelé, mert szemétnek nyoma sincs.

Megérkezve az első viskóhoz, kedvesen fogadnak minket. A kilenc éve ott élő József és élettársa, Juditka éppen zúzapörköltet készítenek a gázfőzőn. Be is invitálnak az otthonos házikóba, ahol van kályha, gáztűzhely, meglepetésemre még hordozható DVD-lejátszó is.

- Több bútort úgy kaptunk munkadíj gyanánt, de van, aki önként kihozza ide. Járna nekem egy szociális lakás, a hivatalban azonban csak azt tudták legutóbb felajánlani, hogy költözzek be a ráchegyi szállóba. Oda sajnos csak két táskát vihetnék, mindent, amit nehezen összegyűjtöttem, itt kéne hagynom, ezért nem megyek. Nem tagadom, megiszom a magamét, de nagyapám azt mondta: Inkább a hasad legyen tele, mint a fejed! Ezt megszívleltem, ezért ha keresünk egy kis pénzt, akkor első az étel, majd a dohány, valamint ügyelek rá, hogy a telefonjainkon is legyen pénz - meséli József, majd elújságolja, hogy éppen reggel voltak alkalmi munkán. Párja úgy fogalmaz, szerencséjük van, hiszen az alkalmi munkaadókat mind ismerik, ezért nem vágják át őket. Azt mondja, nem érzik nagyobb veszélyben magukat a korábbinál, de a portát azért soha nem hagyják üresen.

- Nem véletlenül tartunk kutyát, jóban vagyunk a szomszédainkkal, odafigyelünk egymás értékeire. Ha több napra elmegyünk, valakit mindig igyekszünk itthon tartani, hogy ne legyen semmiféle gond. Probléma inkább csak a környékbeli fiatalokkal van, akik időnként disznóságokat kiabálnak ránk, behajigálnak egy-két követ, de más nem fordult elő.

Továbbhaladva a szomszédos viskóegyüttesben több generáció lakik együtt. Ők is csak a részegen randalírozó, hangoskodó fiatalokra tudnak panaszkodni, ennek ellenére nem elégedettek mindennel.

- Sajnos nem elég jól szigetelt a házikó, a konyha oldala nyitott. Már két és fél éve vagyok itt, de már nagyon nem bírom a telet. Különösen szörnyű a tavalyi árvíz volt, akkor lapátolnunk kellett a vizet, a padló teljesen elázott - számolt be a neve elhallgatását kérő anyuka, akinek viskójában olyan rend uralkodik, hogy bármelyik lakás háziasszonya megirigyelhetné.