Csak óhaj: ne fordulj el tőlem

- Sportoló voltam. Egykor Gurics Gyuri bácsi volt az edzőm. Aztán abbahagytam a birkózást, focizni kezdtem. A Lobelló becenév talán még mond valamit egy-két régi arcnak - mondja Kaposvári Gyula, miközben papucsba bújtatott lábaival lassan döcögve baktat velünk a tévészoba felé.

Gyuszi bácsi negyvenegyben született. Van egy fia, olykor beszél vele. Kaposvári József, a nagybátyja is él még, Budapesten lakik, néha fel szokta hívni Gyuszi bácsit telefonon. A nagybácsi egykor játékvezető volt - meséli rokonára büszkén beszélgetőpartnerünk -, a futball tehát családi passzió.

- Csepecz Feriékkel is játszottam anno, az egykor szép napokat látott Kohászban. Egyébként pedig az erőműben dolgoztam. Aztán kikerültem Németországba dolgozni... - sorolja, ami mára már történelem. Könnybe lábad a szeme. Nem kérdezünk, ő pedig nem mond semmit. Percekig csak nézünk, nem, nem egymásra. Inkább csak úgy, előre...

- Képviselő is voltam - teszi aztán hozzá a ma már nyugdíjas Gyuszi bácsi, miután megmutatja a csúnyán roncsolódott felkarját, meg a beteg lábát, amit fásli takar. Még gyerekkorában történt vele a baleset. Egy csille sodorta el. Aztán lett sportoló, katona is.

- Képviselő?! - értetlenkedem kissé.

- Igen, itt, a kollektívának - mondja. - Megfogadták a szavaimat a többiek. De ma is jól kijövök mindenkivel...

Később, amikor Orsós Dezsővel váltunk néhány szót, kiderül, Gyuszi bácsi - aki búcsúzáskor csak annyit mond: ő már nem kíván sokat - valóban régi motoros az átmeneti szállón.

Dezső ötvennégy éves. Nincs saját családja. Testvérei vannak, de szétszóródtak az országban. Azt mondja: munkát nem nagyon kap. Mindenhová öreg - teszi hozzá. Igen, panaszkodik - mondhatjuk, ha esetleg firtatná valaki. Aztán hozzátennénk: és?!

Dezső lakott már albérletben, nem tudta fizetni. 28 ezer 500 forint segélyt kap. Egy hónapra.

- Itt biztonságban vagyok. Ez azért jó. Ha ez nem lenne, inkább az utcán aludnék, mint a radari szállón. Lopnak - teszi hozzá Dezső, ma már bánva, hogy papíripari szakmunkás lett. A papírgyárból a kilencvenes évek elején, az első leépítéskor kikerült. Neki ezt hozta a rendszerváltás - teszi hozzá. Talán nagyobb lehetősége lenne, ha hegesztőnek, vagy ácsnak tanul - meditál alanyunk.

- Ha fordul a kocka, egyből leírják az embert - von végső konzekvenciát. Társadalomkritika, egy mondatban.

Vajon egy hajléktalannak ma mekkora a piaci értéke?! - teszem fel a kérdést. A meglehetősen hülye kérdést. Szerencsére csak önmagamnak...

- Aki ide bekerül, annak segíteni tudunk abban is, hogy munkához jusson. Jó a kapcsolatunk több építőipari céggel, a papírgyárral is. Általában ezek személyes ismeretségen alapuló kapcsolatok - térünk vissza Szignár Mártához, az irodába, amit közösen használnak. A Kenyérgyári úti átmeneti szállón összesen nyolcan dolgoznak, ebből két fő éjszakai ügyeletes, hatan pedig két műszakban végzik a munkájukat. Szociális munkások, mentálhigiénés munkatárs, szociális gondozó, ápoló végzettségűek alkotják a maroknyi, de lelkes kis csapatot.

- November közepén rendezzük meg évről évre, Ne fordulj el tőlem címmel a kiállításunkat - tér rá a programokra a csoportvezető. Nyolc éve csapnak össze a Mikulás kupán, minden évben van karácsonyi ünnepség, idén első alkalommal farsangi mulatságot is tartottak, ahol a dolgozók, a lakók is jelmezbe öltöztek. Igazán jó móka volt mindenki számára - fogalmaz Márta. A Juniális a közös főzésről, játékokról szól. 2009-ben a takarítási akcióhoz is csatlakoztak az intézményben élők, az ott dolgozók. A szakszolgálat központjában minden év őszén összejönnek a hajléktalanok, az a nap is a játékról, a közösségről, a közös létről szól. S némi kitérő: el kell fogadni azt is, ha az utcán élő nem akar, nem kér segítséget. Akinek csak egy takaró kell, hogy meg ne fagyjon, annak takarót kell adni. Azt, amit el tud fogadni - csapongunk kicsit, aztán vissza:

- A rácalmási Tökfesztivál is új ötletet adott. A szervezőktől elkértük a megmaradt tököket - mesél Márta. Képzelőerőből nem volt hiány. Készült tökből papucs, de sündisznó is. A sün tüskéi rózsa töviseiből lettek - aprólékos türelemmel ragasztgatva. Ez a tárgy is látható az átmeneti szállón, ahol az asztalokat rendre a legújabb kedvencek népesítik be. Hátul egy üvegfestmény: egy taposó, fekete láb, s egy színes kis virág, ami fölé védőbúraként borul két kar - még a fülünkben cseng a vezető egyik mondata: az utóbbi pár évben mintegy tízen haltak meg. Feladta a megfáradt szervezet...A közösségről, a közös létről, az egykor voltról, és a jelen kilátátalanságáról...