Králl Istvánt az akadályok erősítik

Kaptak földet, kocsit, lovat, és szorgalmukkal virágzó településsé tették a törökök, a rácok után elnéptelenedett helyet. Akkor lettek katolikusok is, a mélyen vallásos Zichy Nándor gróf alattvalóiként. István anyai nagyszülei kocsmárosok voltak, a Pajer kocsma még az ő gyerekkorában is megvolt.

Králl Istvánt sportolóként, tanárként, műszaki vezetőként sokan ismerhetik, hiszen a Kohászban kézilabdázott, az egyik dunaújvárosi szakmunkásképzőben, sok száz gyerek oktatója, majd az adonyi tanács költségvetési üzemének műszaki vezetője volt, közel 30 évig. Több éve, hogy papírforma szerint nyugdíjas, így ma már, inkább közösségi tevékenysége miatt népszerű ember a városban, s mondhatni országosan is.

Králl Istvánnak fontos a település értékeinek megmentése, a hagyományok őrzése
Fotó: Zsedrovits Enikő

Megrögzött lokálpatrióta. Azt mondja, Adonyon kívül és Adony nélkül nem tud élni, itt vannak a rokonai, a barátai, itt van egész élete. Lakóhelye történelmét a legrégebbi időkre visszamenően ismeri. Ha kell, órákig tudja sorolni a település hajdani részeinek rég elfeledett nevét, a római kori leletek lelőhelyét, a római és a török időszak közötti, vagy a közelmúlt eseményeit. A 90-es évek elején állt a köztiszteletnek örvendő Lendvai Zoltán atya kezdeményezésének élére, így alakult meg az Adonyért Alapítvány, aminek régóta kuratóriumi elnöke. Fontos volt számára a település múltjának és mai értékeinek megmentése, megőrzése. Felesége, Margit és két leánya támogató hátterével, sok-sok energiával, kutatómunkával, vitával, szükség esetén kilincseléssel, sikerült felújítani a pusztulóban lévő szobrokat, emlékműveket, feleleveníteni a régi hagyományokat. Van már vagy 25 éve annak is, hogy a szőlőhegy, az adonyi borkultúra megmentéséhez hozzákezdtek. A kocsmárosok leszármazottja pontosan tudta, milyen remek bor termett ott régen a svábok szakértelmének, igényességének köszönhetően. A múlt század közepétől, a téeszesítés következtében azonban, a szőlők rohamosan leromlottak. A gazdák az elvett szőlőföldek miatti elkeseredettségükben elhanyagolták pincéiket, a szőlők gondozatlanná váltak, a tudatos szőlőművelés és borkészítés kihalóban volt.

Pár rokon lelkű szőlősgazdával, a 90-es évek elején megalakította a Szent Orbán Adonyi Szőlő- és Borbarát Egyesületet, és elkezdődött a szebb napokat látott szőlőhegy rendbetétele. Megismerkedtek a hazai borrendekkel, majd bekapcsolódtak a szervezetbe, és Králl nagymester vezetésével az egyesületből Duna menti Szent Orbán Borrend Adony lett. De a java még csak ezután jött! Kapcsolatot kerestek szakképzett borászokkal, újratanulták a metszés, a hordókezelés módszereit, rávezették a gazdákat, hogy ugyanannyi munkával, de más módszerrel jó bort is lehet csinálni. Bekötött szemmel zsűrizték, kóstoltatták egymás borát, hogy pártatlanul döntsék el, melyik a jobb. Így sikerült meggyőzni a legkeményebb ellenállókat is a fejlődés fontosságáról, a megszokások elhagyásáról. Vezetői szakértelme okán, a hosszú évek tapasztalata miatt sokan hallgattak István nagymesterre. Látva az eredményeket, mind többen pártoltak hozzá, végül a maguk útját járók is a közös útra léptek, hiszen egy borrend létrejöttének csak egyik alapfeltétele a bor, a másik az egymást tisztelő, összetartó közösség. A szőlő és a bor védőszentjének, szent Orbán pápának nevét viselő kápolna, a pincesor, a bevezető út, a közösségi tér megújítása már mind-mind ennek a közösségnek az eredménye. Az adonyi bor ugyan nem egy tokaji, vagy badacsonyi kategória, de nem is rosszabb minőségű, az adonyi borrend azonban országos hírűvé vált nagymestere lehetetlent nem ismerő, magától és másoktól is sokat követelő határozottságának köszönhetően.

Még nincs vége! Még hátra van a saját és a következő generáció közötti érdekközösség finom hálójának megszövése, ami talán az eddigieknél is nehezebb feladat. Van küzdelem! A jövőt biztos kezekbe kell tenni, de ki lát a jövőbe? Ki tudja, melyik a biztos kéz? Vannak jelöltek, okos, jó partnerek, a közösségben felnőtt, borhoz jól értő fiatalok. De ahogy a mesebeli királyfinak, nekik is ki kell állniuk a próbát, addig nem vehetik át a stafétát. István, mint annyi mást, ezt is meg fogja tudni oldani. Ő az, akit az akadályok nem törhetnek meg. Minden újabb akadály az elszántságomat fokozza mondhatná Leonardo da Vinci után - szabadon.

Albert Schweitzer: A példamutatás nem a legfontosabb dolog, amivel másokat befolyásolhatunk - hanem az egyetlen. Sorozatunkban olyan embereket, sorsokat mutatunk be, amelyek példaként szolgálhatnak kortársainknak.