Minden okkal történik

- A baba féléves kora után tervezek visszatérni a színpadra. Meglátjuk, mert még nem ismerjük, hogy milyen lesz a személyisége, ahogy azt sem, hogy milyen szerepek várnak ránk.

- Dunaújváros csak trambulinnak indult?

- Igen, de annyira megszerettük, hogy maradtunk. Nagyon jók voltak a kollégák, a vezetőség, barátokra leltünk. Idővel meguntuk az ingázást is és miután összeházasodtunk Gasparik Gáborral, a férjemmel, akkor itt vettünk lakást.

- Nagyon vágytál rá, mégis hamar vissza akarsz térni.

- Tényleg nagyon régóta vágytunk gyerekre. Nem azért jött ilyen későn, mert a karrier fontosabb volt. Egyszerűen nem jött még el az ő ideje. Mi is most lettünk igazán érettek rá. Nem vagyunk milliomosok, muszáj visszamenni dolgozni, hogy el tudjuk tartani magunkat. Úgy fogjuk megoldani, hogy amelyik darabban Gabi játszik, abban én nem. Felváltva tudunk rá vigyázni.

- Úgy érzed jó apa lesz?

- Igen. Nagyon várja már ő is. Érzem és tudom is. Arra ébredek, hogy simogatja a hasamat és beszél hozzá. Mind a ketten fiúra vágytunk, és a jóisten megadta nekünk. A férjem azt szeretné, ha jó tanuló, jó sportoló lenne, aki hangszeren játszik, több nyelven beszél. Viccesen úgy szokta megfogalmazni, hogy nem gyereket akar nevelni, hanem egy ikont.

- Megviselt, hogy ilyen sokára jött?

- Igen. Volt olyan időszak, amikor megláttam egy kisgyerekes anyukát és elbőgtem magam. Még most is... (elcsuklik a hangja). Aztán mégiscsak sikerült. Valahol mélyen éreztem, hogy sikerülni fog. Teljesen sose adtam fel. Gondoltam, hogy valamilyen úton-módon egyszer csak anya leszek majd. Nem volt egyszerű. De a babák tudják, hogy mikor jön el az idejük, és nem lehet őket sürgetni. Hiszem, hogy minden okkal történik.

- Nem félsz, hogy túlságosan aggódó anya leszel?

- Pont ellenkezőleg. Aktív, eleven baba. Amióta megtudtam, hogy itt van a pocakomban, folyamatosan dolgozom, három hete tettem le a lantot. Hozzászokott ehhez a pörgéshez. Ha úgy jön ki a lépés, hamar bele fog csöppenni a színházi világba. Emiatt inkább attól tartok, hogy túl megengedő leszek.

- Nagyon megjegyezted a napot, amikor megtudtad?

- Hát hogyne. Nem csinálok ebből titkot, ő segítséggel érkezett hozzánk. Lombikprogramban vettünk részt, így napra pontosan tudjuk, hogy mikor jött el hozzánk. Aznap három előadásom volt. Nagyon pörgős életem volt abban az időszakban.

- Meg lehet így is élni az anyaságot teljes egészében?

- Szerintem igen. Egy nő tud egyszerre lenni anya, feleség, dolgozó nő. Én is ezt hoztam magammal. Édesanyám egyedül nevelt minket, és nagyon hamar visszament, egyszerre több helyen dolgozott. Ezt láttam. Szinte halálra dolgozta magát, de közben ellátott minket is. Ez példaértékű és becsülendő számomra. Szerintem ezt örököltem.

- Van elképzelésed, hogy mi formálódik belőle?

- Fogalmam sincs. Az biztos, hogy nem fogok erőltetni semmit. Hagyni fogom, hogy kiteljesedjen, és elinduljon azon az úton, amit neki szánt a sors. Hagyni fogom, hogy kipróbálja, amit szeretne. Fontos, hogy mindent meg tudjunk beszélni egymással. Ha bármi problémája van, akkor hozzánk jöjjön először. Ez a legfontosabb, hogy megbízzunk egymásban.

- Mindörökké Dunaújváros?

- Ezt nem lehet így kijelenteni. Nem tudhatjuk, mi lesz jövőre. Ha csak rajtam múlik, én nagyon szeretnék itt maradni. A gyermekünk is itt fog megszületni, és még több szállal kötődöm ehhez a városhoz, hiszen most már az életem egyharmadát itt éltem le. Számunkra ez egy nagyon élhető város.