Két év után visszatért a 10 éves Jolly Jackers - képgalériával

Az alapító tagok közül is mellette csak Boncz Andrea fuvolista-énekes neve említhető. Meglehetősen kalandos utat járt be a banda a tizedik évfordulóig, számos tagcsere tépázta meg karrierjét. Pedig elért eredményei igencsak látványosak, a nemzetközi porondon is jegyzik az együttest. A jubileumi évben új lemezt ígérnek, amihez – legalábbis a kaptárbéli koncert alapján – új hangzás is tartozik. A Dunaújvárosban alakult zenekar két év után lépett fel újra a Kaptárban, a bemelegítőt a helyi erőkből álló, ám stílusában kissé eltérő Névtelen Utca tartotta. A tagcserék többször is nehezítették a felhőtlen munkát, több dobost is elfogyasztott a zenekar, a hegedűs fronton is gyakori volt a mozgás, ebből számunkra a legfájóbb a dunaújvárosi Ujházy Krisztina távozása volt, aki zeneszerzőként is komoly lenyomatot hagyott a bandán. Többször változott a zenekar arca és hangja is, a fronton az alapító dunaújvárosi Faragó „Sztivi” Istvánt az egészen más műfajból érkező Molnár Bálint követte, megoszlanak a vélemények, hogy sikerült-e ott folytatnia, ahol a zenekar abbahagyta. A legnagyobb változást a közelmúlt hozta, amikor ismét csere volt a fronton, nem is akármilyen. Domonkos Dominika személyében női hangra váltott a zenekar, és még csak nem is egy „karcos” dögösre, hanem egy igazán női lágéra. Ezzel alapjaiban változott meg a négy-kettes ivararányra váltó banda hangzása, megjelenése.

A Kaptárban is kicsit nehezen indult be a hangulat, a közönség eleinte lassan asszimilálódott a megváltozott helyzethez. Az ismert dalokat csak kis késéssel kezdték énekelni a rajongók, a lüktetés is erős késéssel érkezett. Ebben része lehet a gyengére sikerült hangosításnak is, a basszus messze nagyobb teret kapott, mint szükséges lett volna (amit nem bánunk, Enéh játéka mára már önmagában is élvezeti faktort jelent), az ének is talán túlzóan kiemelkedett hangerőben, amíg a dallammenetet adó fuvola, a gitár és a dob egységes masszává gyurmázódott. Élünk a gyanúperrel, hogy az énekes sem hallhatta tökéletesen magát és a kíséretet, ezért volt gyakori a pontatlanság az előadásában.

A jubiláló zenekar fennállásának összes korszakát felölelő best of műsorral készült, amit tisztességgel le is tolt, a névjegyévé vált, már elmaradhatatlan whisky-kínálás ezúttal sem maradt ki, mindent megtettek a hangulatért. A katarzis azonban elmaradt, de bízunk benne, hogy hamar összeszoknak, és ismét a régi fényében tündököl majd a banda. A potenciál megvan benne.