Hová vezetnek egy callcenteres kocsmatúrái

A kortárs irodalom iránt érdeklődők Az én hibám című regényhez kötődő beszélgetésen első kézből tudták meg, hogyan született a több mint 300 oldalas regény, és mi okból oly nagyon rövid benne egy-egy fejezet. Mint ahogy azt is, hogy Az én hibám a Noran Libro Kiadó gondozásában jelent meg még 2021-ben, a könyv tervéért a szerző rögtön Móricz Zsigmond-ösztöndíjat is kapott. A kötetben a harmincas éveinek elején járó főhős, Fecske történetén keresztül a mai magyar valóság köszön vissza, benne a kallódó, „lebegő” fiatalokkal és az ő problémáikkal. A beszélgetésből kiderült, hogy a Mosonmagyaróvárról indult szerző, aki elvégezte az agáregyetemet, miért gondolta, hogy író lesz. Mint ahogy az is, hogy ma Magyarországon írásból megélni nem lehet, ő is írói munkálkodása mellett szerkesztőként tevékenykedik. Ám, ha jobban belegondol, ez is inkább csak a szerencsének köszönhető. Ennek következtében aztán a pesti élet sűrűjében találta magát. 

Kiderült, dolgozott call centeresként is, ennek köszönhetően tudta kellően plasztikusan leírni annak sivár kilátástalanságát, és azt, hogyan sodródik bele az ember a hétvégi kocsmatúrákba. Merthogy ez a munka az, amiben nem csak az ügyfelek vetik meg azt, aki végzi, de ők maguk is gyűlölik, megítélését valahol a BKV-ellenőr és a kidobó szintjére teszi. Az első tízben benne van a legjobban utált szakmák között. Ráadásul szociológiai összetételében is különleges a társaság. Nem teljesen véletlen, hogy az alkohol kiemelt szerepet játszik a történetmesélésben. Készült egy statisztika is, amely szerint az Unicum szó szerepel sokszor benne, a másik, generációjára nagyon jellemző kifejezés pedig a „nincs kedvem”. Azt azért leszögezte, ha ő maga fogyasztott volna annyi alkoholt egy év alatt, mint főhőse, akkor valószínűleg már nem élne. Beszélt meghatározó olvasmányélményeiről is, például az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója és teoretikusa, Jack Kerouac Úton című regényét a meghatározók közé sorolta, de a magyar szerzők közül Hajnóczy Péter az, aki nagy hatást tett rá, ez rá is nyomta a bélyegét a kötetre. Kiderült, hogy nem csak az utal a kötetben a szerző életére, hogy főhősét egy madárról nevezte el – ami egyébként sokkal inkább a véletlennek köszönhető –, de sok párhuzamos vonás fellelhető kettejük között, sok az életrajzi alapú vonás a könyvben. Ilyenek az álmok is, ő maga is rendszeresen álmodik különös dolgokat. Azt már szinte bizonyosnak tartja, hogy nem lesz folytatása a könyvnek, de a fejében több történet dolgozik már.

Az Utószó következő rendezvénye május 22-én, hétfőn lesz. Akkor Cserna-Szabó András József Attila-díjas írót faggatja majd Gyöngyössy Csaba legújabb regényéről