Horváth Jankó civilként, átlagos dolgozóként is megállja a helyét

– Tavaly egy új lemeznyi anyaggal, egy kimondottan jó slágerválogatással állt a koncertközönség elé, de sajnos nem unhatták meg!

– Valóban, hiszen a pandémia miatt sajnos nem volt annyi koncert, hogy ez előfordulhatott volna! Szerencsére azért ki tudtam próbálni a „Party” című lemezemet a közönség előtt, hiszen azért voltak koncertjeim, tudtam vele turnézni, de nem olyan mennyiségben, mint ahogy azok le lettek kötve.

– Mihez fogott a csonka szezon után?

– Nagy örömömre volt egy Raktárkoncertem októberben, ahol bemutatkozhattam az akkor még friss anyagommal. Profi cuccon, hanggal és fénnyel, kamerák között, de közönség nélkül fellépni, az is egy nagy kihívás volt. Nem vagyok hálátlan, mert örülök a lehetőségnek, de olyan volt, mintha egy nagy koncert előtt egy nappal, egy főpróbát tartottunk volna… Egyébként jól sikerült.

Ez a lehetőség a profizmus szempontjából is egy komoly mérce volt. Úgy érzem, hogy álltam is a sarat. Jó érzés volt látni az arról készült felvételt, de az én esetemben ez is egy érdekes dolognak számít. Ugyanis én minden elkészült videóklipemet csupán egyszer szoktam megnézni. Ez viszont annyira különlegesre sikerült, hogy többször is visszatekertem. Kielemeztem, és leszűrtem a tapasztalatokat. Erre a továbblépés miatt volt szükség. Mindig egy kicsit jobbat szeretnék elkészíteni, mint amilyen a korábbi volt.

– Ezután egy bátor fordulatra vállalkozott!

– Amikor kiderült, hogy a pandémia miatt belátható időn belül nem lesznek újabb fellépések, arra gondoltam, hogy nem szeretném felélni az összes tartalékomat, ezért életemben először, rendes polgári munkalehetőség után néztem. Abszolút nem érzem, hogy ezt szégyellnem kéne, sőt büszkén vállalom, hogy nem csak a színpadon tudom megállni a helyemet!

Szerencsém volt, mert az egyik helyi gyárban el tudtam helyezkedni, és jelenleg gépkezelői munkakört töltök be. Azt mondhatom, hogy tetszik, és meg vagyok elégedve.

– Művészemberként, hogy bírja a kötöttségeket?

– Elég nehezen, hiszen soha nem csináltam ilyesmit. Most belekóstoltam, hogy az emberek többsége milyen módon és körülmények között keresi meg a kenyerét, hogy eltarthassa önmagát és a családját is.

A zenészként végzett tevékenységünket is munkának nevezhetjük, de azt szinte szórakozásként végzem. Ez a mostani pedig a gyárban, egy komoly meló a javából. Eleinte voltak nehézségeim, de hamar belerázódtam.

Most, hogy megismerte az életüket, még nagyobb elismerést érez irántuk

– Átértékelődtek önben az élet dolgai...

– Mindig is tiszteltem azokat, akik a közönség soraiban álltak, de most, hogy megismertem az életüket, még nagyobb irántuk az elismerésem, mint korábban.

Az is biztos, hogy ha az életünk visszakerül a normális kerékvágásba, akkor még hálásabb leszek az életnek, hogy a popzenész szakmában dolgozhatok. Mostantól más lett az életszemléletem. Úgy érzem, hogy sokat komolyodtam.

– Amikor megszűnik ez a vírus miatti fenyegetettség, akkor is megtartja a civil állását?

– Akkor megköszönöm a lehetőséget és visszatérek a színpadok világába. A két dolgot nem lehet egymás mellett jól csinálni. Mindegyik egy egész embert kíván.

– Mit remél az idei koncertszezontól?

– Nehéz erre bármit is mondani. Igaz, hogy százötven fellépésem le van kötve, de még nem tudhatjuk, hogy a járványhelyzet megengedi-e, hogy a terveink megvalósulhassanak. Amennyiben lehetőségem nyílik rá, egészen biztos, hogy ezerrel fogok robogni. A kényszer miatt viszonylag nyugodtabb életet élek én is, de az biztos, hogy nem lustultam el. A jelenlegi civil munkám sok energiát kivesz belőlem, és mellette monoton is, hiszen az én műszakom is nyolcórás, és az bizony egy elég hosszú koncertnek számítana.

– Ez idő alatt tudott foglalkozni a popzenei produkciójával?

– Természetesen folyamatosan dolgoztam azokon is. Jelenleg is készülnek új dalaim, amiket mielőbb szeretnék bemutatni a közönségnek. Mellette stúdiófelvételt is készítettünk, a „Ne gyötörd a szívemet!” címűt, ami videóklip formájában is meg fog jelenni.

Ez egy igazi különlegesség lesz, hiszen egy tőlem eddig nem megszokott stílusban született. Úgy érzem, hogy sikeresen ötvöztem benne a latinos elemeket a modern mulatós alapokkal. A várakozásom szerint nagy siker elé néz ez a szerzemény.