Sipos Imre rendező: Egy nagyon különleges előadásra készülünk

Dunaújváros

– Majdnem annyi idős voltam, mint a főszereplő Mudi Bese Botond, amikor először találkoztam a történettel, mint amatőr színpados, játszottam Miskolcon az előadásban. Valószínűleg sokan emlékeznek rá, Bródy János írt az egyik átirathoz dalokat, mint például A „B 612”-es bolygó, amik nagyon ismertek lettek. Olvastam is sokfélét, egyik jobb, mint a másik. Mivel sokféle adaptáció van, az ember úgy érzi, hogy ha színpadra visz egy ilyen előadást, akkor próbálja meg megkeresni a sajátját. Úgy döntöttem, hogy megcsinálom azt a verziót, ami számomra a kis herceg története.

– Csapatmunka lesz?

– Nagyon jó alkotótársakra találtam. Garajszki Margittal készítettük el az átiratot, dramaturgként megírta az általunk használt szövegkönyvet. Nánási Péter már dolgozott a Bartókban, legutóbb az „… és ideje a táncnak” című táncszínházi produkció zenéjét szerezte. Ő rengeteg filmes zenét ír, borzasztó izgalmas világa van a zenéjének, és amikor meghallottam, akkor azt gondoltam, hogy neki kellene megírnia ennek az előadásnak a zenéjét. Matyi Ágotával évtizedek óta dolgozom együtt, mindig ő a látványtervezőm, aki a díszletért, a látványért felelős. Kellett még egy animátor a történethez, ugyanis ez egy nagyon különleges előadás lesz. Hasonlót talán az operaházban lehet egy-egy jelenet erejéig látni ma, talán még a Madách Színházban látható hasonló.

– Ez izgalmasan hangzik...

– Amivel most kísérletet teszünk, az egy egészen újfajta látványvilág. Két lézer géppel fogunk vetíteni, nincs reális tér, egy fekete színházban a lézerek állítják elő a sivatagot, a kutat, a teret, vetített háttér van. Azt gondolom, hogy ha eljön majd valaki megnézni ezt az előadást, és látja az animálást összehangolva a jelmezekkel, a zenével, az általam nagyra tartott színész kollégákkal, köztük Besével, az egy elképesztően újszerű és izgalmas előadást láthat. Én magam még sohasem dolgoztam ebben a formában, ez nekem is új, de nem szeretem ismételni magamat, mindig keresem az új kihívásokat.

Biztos vagyok benne, hogy ilyet még nem láttak Duna­újvárosban

Tele vagyok rengeteg kérdéssel, hogy ha azt, ami a fejemben megszületett, lefordítjuk a színpadra, az milyen lesz, de egészen biztos vagyok benne, hogy ilyet még nem láttak sem Dunaújvárosban, de még Magyarországon is nagyon kevés helyen.

– Miért Besére esett a választás?

– Vele még rendezőként nem dolgoztam, nekem kollégám volt a színpadon. Azért szeretem őt, mert egy végtelenül alázatos gyerek. Márpedig a művészet nincs alázat nélkül. Ha valaki gőgös lesz, elvesztette a művész mivoltát. Besében az a nagyszerű, hogy a főszerepek után nem lett egy „gőgös kismajom”, hanem megmaradt tiszta lelkű fiatal gyereknek. Ez egy óriási dolog! De általában, akikkel dolgoztunk Dunaújvárosban, azokra ez elmondható. Legalábbis nem tapasztalom, hogy nagyképűek lettek volna, és biztos vagyok benne, hogy ez a családjuknak köszönhető. Valószínűleg olyan háttér áll mögöttük, akik nem hagyják, hogy a gyerek azt gondolja, hogy ő fújja a passzátszelet. Ha valaki belekóstol a sikerbe, amikor éves szinten több ezer, tízezer ember tapsol az alakításának, könnyen azt gondolja, hogy ő már valaki. Aki tudja, hogy nem, hogy minden egyes este meg kell harcolni, az valóban alkotó művész lehet, alkotó állapotban marad. Bese megmaradt ilyennek. Ezért szerettem volna, meg hát a Kis herceg szőke és kék szemű. De az kevés lenne. Ehhez az előadáshoz az ő lelke kell.

Saint-Exupéry: A kis herceg

A gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló mese a II. világháborúban életét vesztett francia író, Antoine de Saint-Exupéry remekműve. A történet egy repülőkalanddal indul, de a költői képzelet világában folytatódik. A könyv az emberi társadalom karikatúrája, ám több dologra is figyelmeztet: Az ősi bölcs tanítások örökké tartó igazságára, amit gyakran semmibe vesznek az emberek.

Szereplők: Kis Herceg: Mudi Bese Botond; Rózsa/Róka: Kovács Vanda; Pilóta: Jegercsik Csaba; Kígyó/Róka: Gasparik Gábor.