Tutanhamon egyiptomi fáraó sírját feltárták – egyedülálló lelet

Az eredmény elkápráztatta Carteréket, a négy szobából álló síremlékben felbecsülhetetlen értékű kincset találtak. A leghíresebb lelet kétségkívül a múmia arany halotti maszkja volt, de a régészek rábukkantak még aranyozott trónszékre és színaranyból készült koporsóra is. Ezenkívül még rengeteg sírtartozékot is a felszínre hoztak, a többi között az elhunyt fáraó belső szerveit tartalmazó kanopuszládát és még sok, arannyal és elefántcsonttal díszített kegytárgyat. A kanopuszládát a 4. dinasztia korától a Ptolemaiosz korig használták. Tutanhamon nem tartozott az ókori egyiptomi történelem nagy fáraói közzé, ennek ellenére végső nyughelyének felfedezése világhírűvé tette Howard Cartert.

Az aranytárgyak mellett a felfedezés új tárlatot nyitott a történészek számára is, akik így nagyon pontos képet kaptak az egyiptomi temetkezési szokásokról, illetve az akkori korszak eseményeiről, sőt a modern orvostudomány is sok ismerettel gazdagodott a feltárt sír kapcsán. A fényű­zően berendezett kamrákról Carter három kötetben jelentetett meg tudományos dokumentációt, a közel tíz évig készült írás, szintén felbecsülhetetlen értéknek számít.

Howard Carter

Az amatőr régész és brit rajzoló 1874. május 9-én született Kensingtonban, egy nyolcgyerekes család legkisebb tagjaként. Gyerekkorát a család házában töltötte és oktatását festő apja végezte, ami nem éppen volt szabályszerű, így természetes lett, hogy a gyerek tanulásában a rajzolás és a festészet játszott kiemelkedő szerepet. Amikor apja Lord Amherst, az akkori Anglia egyik legnagyobb egyiptomi régiséggyűjteménye tulajdonosának kastélyában dolgozott, a házigazda megismertette a fiút értékes műkincseivel. A történelem iránt akkor már élénken érdeklődő Howard figyelme így az ókori Egyiptom felé fordult. Amikor a British Museum egyik egyiptológusa keresett valakit, aki lemásolná a sírköveken lévő rajzokat, Lord Amherst Cartert ajánlotta a figyelmébe, aki sikeresen elvégezte a rá bízott feladatot. Később Egyiptomban dolgozott és megbízói olyan mértékben meg voltak elégedve a munkájával, hogy az Egyiptomi Régészeti Hivatal kinevezte Cartert először a felső-egyiptomi műemlékek főfelügyelőjévé, majd 1903-ban az Alsó-Egyiptom régészeti felügyelőjének tisztségére. Négy év múlva kapcsolatba került a dúsgazdag régiséggyűjtő Lord Carnarvonnal, aki felkérte Cartert ásatásainak vezetésére.

A brit régész azt követően sikert sikerre halmozott, egymás után feltárta, II. Montuhotep, I. Amenhotep, Hatsepszut és IV. Thotmesz sírját.

Későbbi ásatása során pedig Hatsepszut völgytemplomát, a 18. dinasztia-királynéinak sírját és számos magánsírt. Akkor még úgy tudták, hogy a Királyok Völgyében temették el Ehnaton kivételével az összes 18. dinasztia fáraóját, azonban ezeket a sírokat már korábban felfedezték, és többségüket ki is rabolták. A Királyok Völgye egy völgy Egyiptom középső részén, ahol egy körülbelül 500 éves időszak folyamán, az i. e. XVI.–XI. század között, az ókori Egyiptom 18–20. dinasztiája idején, királyok és nagy befolyással rendelkező nemesek temetkeztek.

Tutanhamon sírja a mai napig a leggazdagabb lelet az ősi Egyiptomból

A nagy felfedezés

Carter szentül meg volt győződve arról, hogy a Királyok Völgyében kell keresnie Tutanhamon sírját is, de nyolc évig hiába kereste. Mivel nem született látványos eredmény, Lord Carnarvon a finanszírozás beszüntetését helyezte kilátásba, végezetül mégis engedélyezett egy utolsó próbálkozást.

Carter tett még egy kísérletet, majd VI. Ramszesz fáraó sírjának környékén egy bevakolt ajtót talált, amikor azt feltörték az utolsó válaszfalon rábukkantak Tutanhamon koronázási nevére. A nagy felfedezésre 1922. november 24-én került sor, amikor is Carter a sírkamrában megtalálta a fáraó igencsak sérült múmiáját, valamint a felbecsülhetetlen értékű kincseket. A közel 2000 tárgy között aranyozott ládák, arannyal bevont és színes üveggel, illetve féldrágakövekkel díszített trónus, állatfigurák, ékszerek és életnagyságú szobrok voltak. Tutanhamon sírja a mai napig a leggazdagabb lelet, amely az ősi Egyiptomból származik. A kincsek nagy részét a kairói Egyiptomi Múzeumba szállították, a feltárási munkákról pedig Carter részletesen beszámolt egy háromkötetes tanulmányban.

Világhírű felfedezése ellenére Carter nem részesült komolyabb nemzetközi elismerésben, 1939. március 2-án hunyt el szívelégtelenségben, Londonban.

Tutanhamon fáraó

A fáraó az ókori Egyiptom uralkodója volt, akit alattvalói félistenként tiszteltek. A szó görög és egyiptomi ötvözetből származik, átvitt értelemben „nagy házzal rendelkező, nagy vagyonú embert” jelent.

Tutanhamon vagy Tutan­khamon, illetve uralkodói nevén Nebheperuré körülbelül i. e. 1342-től i. e. 1324-ig az ókori Egyiptom 18. dinasztiájának egyik utolsó fáraója, egyes feltételezések szerint Ehnaton fia. Apja IV. Amenhotep fáraó volt, aki Kr. e. 1355–1337-ig uralkodott és az általa választott istenség

Aton, tiszteletére nevét Ehnatonra változtatta.

Tutanhamon nagyon fiatalon került trónra, így helyette mások kormányozták az országot. Uralma alatt kezdődött Egyiptom Amarna-reform utáni restaurációja. Amarna-reform néven ismertek azok a vallási és kulturális változtatások, amelyek apja, Ehnaton fáraó uralma alatt zajlottak. A reform legfontosabb eleme Aton isten kultuszának bevezetése, majd kizárólagossá tétele volt, de az óegyiptomi vallás, kultúra és mindennapi élet szoros egybefonódása miatt a valláson kívül sok más területre is kiterjedt. Tutanhamon rövidesen visszaállította Amon isten és vele, az Amon-papság régi uralmát. A fiatal fáraó uralkodásának tizedik évében hunyt el. Miután megvizsgálták a múmiát, először azt gyanították, hogy Tutanhamon gyilkosság áldozata lett, de egy 2005-ben elvégzett széles körű vizsgálat kiderítette, hogy halálának oka egy csonttörés következtében létrejött üszkösödés volt, de azt is megállapították, hogy a fiatal uralkodó maláriában is szenvedett, ami szintén közrejátszhatott a halálában.

Egy biztos, a dinasztia Tutanhamonnal férfiágon kihalt, gyermeke nem született. Mivel leánytestvérét, Anheszenamont vette feleségül, aki kétszer is teherbe esett, de a vérfertőzés következtében mindkétszer elvetélt.

A fáraó átka

A Tutanhamon sírkamra feltárása után nemsokára szárny­ra kelt egy hír, miszerint aki megbolygatta a fiatal fáraó nyugalmát, az hamarosan életét veszítette. Lord Carnarvon a kutatások mecénása, majd a párizsi Louvre régészeti osztályának a vezetője is hirtelen elhunyt, így nem csoda hogy elterjedt a legenda a fáraó átkáról. A bulvárlapok természetesen azonnal felkapták a hírt és szenzációként tálalták világszerte. Miután további 27 haláleset történt az ásatásban részt vevők és a velük érintkezésbe kerültek között, egyes feltételezések szerint ez azzal magyarázható, hogy az ókori egyiptomiak méregbe csavart gyolcsokba helyezték be a múmiákat. Mások szerint viszont a belélegzett mikroorganizmusok okozhatták a gyors halál­eseteket. A legújabb elképzelések szerint az évezredek során a sírkamrában felgyülemlett magas radioaktivitás játszhatott a haláloknál döntő szerepet, de hogy ennek a sugárzásnak mi a forrása, arra eddig nincs semmilyen tudományos bizonyíték.

Aki e sorokat olvassa, nehogy lemondjon ezért az „átokért” egy kairói múzeumi sétát, mert maga Carter a feltárás után 16 évvel hunyt el, még magát a múmiát felboncoló orvos pedig 86 évet élt, tehát az átokról szóló teória erősen sántít.

Jelenleg a Királyok Völgye, ahol Tutanhamon sírja is volt, a világörökség részét képezi, és talán a világ egyik legismertebb régészeti lelőhelye.

Tutanhamon a populáris kultúrában

Sírjának és a köré szövődő „a fáraó átka”-legendának köszönhetően Tutanhamon a világ legismertebb fáraója, így a populáris kultúrában is gyakran előfordul. Számos horrorfilmet, amelyben bosszúszomjas múmia szerepel, a sír felfedezése ihletett.

Alakja több regényben is előfordul, egyebek közt Paul Doherty trilógiájában: Gonosz árny Nyugat felől (2003; magyarul megjelent: 2004), A hiénák éve (2005), A kobra éve (2005, magyarul 2006). Főszereplő Lynda Robinson egy történelmi regénysorozatában, és szerepel Pauline Gedge A tizenkettedik átváltozás című regényében, valamint Anthony Holmes Tutankhamun – Speak My Name című regényében (2005).

Felhasznált irodalom:

Tut-ankh-Amen koporsója és múmiája; ford. Balassa József; Franklin, Bp., 1928.

Clayton, Peter A. Fáraók krónikája. Móra K. (2007).

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1922 november 4 tutanhamon sirjanak felfedezese/.

Howard Carter–A. C. Mace: Tut-ankh-Amen sírja; ford. Balassa József; Franklin, Bp., 1924.

Valóság és legenda / Tut-ankh-Amen sírja / Tut-ankh-Amen koporsója és múmiája; ford. Ba­lassa József; Merényi, Bp., 1997.

Kákosy László. Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Bp., Osiris 2003.