Nem adta fel a harcot

„Talán azért lettem beteg, hogy türelmet tanuljak.”

Zavodni Gréta Virág 2011 márciusában 19 éves, fiatal és erős. Előtte állt az érettségi, közelgett a 20. születésnapja, amikor a leukémia egy súlyos változatát, a T-sejtes Non-Hodgkin limfómát diagnosztizálták nála. A fiatal lány három éven keresztül kemoterápiás és sugárkezelések sorozatát kapta, de maradt ereje arra, hogy közben a kezdetektől megörökítsen minden fontos pillanatot. Bejegyzéseit először blogján tette közzé, majd úgy döntött, könyvben is megjelenteti küzdelmét a rákkal.

Gréta naplószerűen megírt könyve maga a valóság, egy fiatal lány küzdelme, s végül győzelme a kórral szemben. Naplóbejegyzésein keresztül betekintést nyújt nekünk egy olyan világba, amelytől mindannyian félünk. A kórházban eltöltött időszakról, a beavatkozások keménységéről, a könnyekről és nem utolsósorban a kitartásról mesél nekünk.

Kőkeményen mérgeznek minket vegyi anyagokkal

„Én a legnagyobb unalmamban sem kívántam látogatót. Itt az embernek nem egy apró műtéte volt, kis fájdalommal. Itt a betegek kemoterápiát kapnak, kőkeményen mérgeznek minket vegyi anyagokkal, és mi ettől rosszul vagyunk. Ki akarja, hogy ilyen állapotban lássák? Előtte mind gyönyörűek voltunk, emberien néztünk ki, volt hajunk, és nem a kórházi ágyban feküdtünk kopaszon, lesoványodva, egy tálkát szorongatva.”

Könyvével segíteni kíván azoknak az embereknek, akik nem tudják, hogyan harcoljanak a halál ellen, példát mutat arra, hogy ha valaki valaha is hasonló helyzetbe kerül, ne veszítse el a reményt.

„...remélem, hogy egyszer majd én is tudok segíteni valakinek. Hogy erőt tudok majd adni valakinek ahhoz, hogy végigcsinálja...”

Bár Gréta szervezetét a rák egy igen agresszív fajtája támadta meg, ő egyetlen pillanatig sem adta fel a küzdelmet, hitte, hogy meg fog gyógyulni. Nem volt könnyű, fájdalommentes pedig végképp nem, de kitartott a hite.

„Vasárnap bevettem az utolsó gyógyszeremet! Ezerkétszáznegyvenegy nap van a hátam mögött, és végre vége, nincs több gyógyszer, újra teljes ember lettem.”