Groteszk élethelyzetek

„Mielőtt a park padján elájult, Leona becsukta a szemét. Amikor meg magához tért, nem nyitotta ki. Először a hangokat, zajokat szerette volna hallani. Ha azt hiszik, hogy alszik, többet megtudhat. Jobban elárulják magukat.”

Csaplár Vilmos kötetének elbeszélései, novellái látleletek. Szűkszavúak, tömörek, ám mégis sok mindent elárulnak világunkról, az emberi sorsokról. A történetek főszereplői tipikus figurák, akiknek mégis van valami különös az életükben, helyzetükben.

A fiatal festőművésznek két óra alatt kell az elfoglalt bankvezérről portrét készíteni. Sok pénzért. Művészet ez még? Vállalható? Milyen a magyar Hamletek sorsa? Milyen a bosszúállásuk? Mi történik Leóval? A tücsök és a hangya története végződhet-e optimistán? Képesek vagyunk-e a szolidaritásra, a segítésre? Mikor lépjük túl azt a határt, amikor már a láthatatlan angyal sem vigyáz ránk?

Csaplár Vilmos írásaiban szembesít mindezekkel a kérdésekkel bennünket és elgondolkodtat minket.

A Kinn című novella miniatűr képekben rögzíti egy forró nyári nap kis, utcai mozzanatait. Szinte érezzük a kíméletlen meleget, a bágyadt fáradtságot. Látjuk a fiatal párt, az idős hölgyeket, akik talán egy esernyőt visznek vissza, a fagy­laltozó családot és az öt sötét ruhás, kopasz fiatalembert.

Ami történik nem tragikus, inkább groteszk, mint ahogy a záró mondatok egyike: „A távolabbi jövőnket beárnyékolja a napsütés.”