Sétáltunk egyet az Edó-firkák között a Bartók galériájában

– A kiállítás címét rosszul írták ki, úgy írom, hogy Edó, hosszú ó-val, mert röviddel Tokió középkori nevét jelenti, illetve létezik egy ilyen autómárka is, hogy Lamborghini Edo. Az Edó nem a művésznevem, ahogy nagyon sokan gondolják, hanem a becenevem. Nincs művésznevem, ugyanis nem tartom magam művésznek így olyanom nem is lehet. A firkák kifejezés úgy ragadt hozzám, hogy én újságíró volnék eredetileg, dolgoztam is a szakmámban, és a firkász szóból ered a firkák. Így alkottam meg az Edó-firkákat, ami tulajdonképpen már a védjegyemmé vált, nagyon sokan így ismerik a munkáimat – mondja Edó.

– Lássuk a rajzokat!

– A kiállításon egyből Sisi arcképe fogad bennünket, a jól ismert filmből Romy ­Schneider színésznőt láthatjuk. Nem véletlenül ez a kép került az első helyre, mivel egy színházban vagyunk. Sisit azért választottam, mert ő számomra egyfajta példakép, nagyon sokat tett Magyarországért. A rajzok témakörök szerint vannak csoportosítva, ezek a képeket most először állítottam ki, pedig ez már az ötödik egyéni kiállításom. Láthatjuk egy könyv borítótevét is, Facebookon megkeresett egy nehéz sorsú fiú, aki gyönyörű verseket ír, hogy tervezzem meg a könyve borítóját – meséli az alkotó. – Az ismertebb arcokat könnyebb lerajzolni, hiszen ismerjük az arcuk szerkezetét, ismerjük a szemüket, a tekintetüket, a mozdulataikat. Megan Fox portréja is ezért készült, a szájat próbáltam gyakorolni. Nagyon fontosak számomra a gyerekek, a tekintetük, elsősorban a tisztaságuk, ami engem nagyon megfog. Jó gyakorlóalanyok voltak, mivel rajtuk nincsenek ráncok, viszont az árnyékolást, illetve az arcok formáját rajuk gyakoroltam elsősorban.

Sokszor csempészek színeket a rajzaimba, a pockot ábrázoló rajzomnál is a pipacs színét emeltem ki pirossal. A Schindler listája című film jut eszembe a rajzról, amikor a filmben a kislány piros kabátban megy az utcán egyedül, és csak az ő kabátja piros, minden más fekete-fehér. A hangyát ábrázoló rajzom teljesen eltér a többi firkámtól. Azért rajzoltam le, mert van egy nagyon fontos üzenete, ez pedig a szorgalom. Van egy olyan alapelvem, hogy a jóság és a szorgalom mindig megtérül. Sírós gyerekek képeit nagyon szeretem rajzolni, ezek amúgy egy profi fotós fotói alapján készültek. Megtetszett az arcuk, velem is történtek rossz dolgok, én is voltam ilyen sírós kölyök. Technikailag a könnycseppeket szerettem volna minél élethűbben visszaadni, hogy azt a késztetést érezd, hogy rácsöppen az ujjadra, ha hozzáérinted. Egy Medjugorje-ben vettem észre ezt a lányt és lesifotót szerettem volna készíteni róla, csak lebuktam. Rám nézett, bocsánatot kértem, erre ő újra a fényképezőgép keresőjébe nézett, és akkor lefotóztam, utána lerajzoltam. Kisgyerekek kisállatokkal. Ennél a két képnél magát az érzést szerettem volna visszaadni, hogy milyen, amikor egy kisállatot magadhoz ölelhetsz. Nemrég halt meg a Picúr kutyám, ami még mindig nagyon mélyen megérint. Életem legnagyobb tanítója volt ő, így ez a két kép még értékesebb számomra. Azt tanította meg, hogy hogyan lehet olthatatlan, önzetlen szeretettel szeretni valakit.

A lány kézfején vízcseppek kép a kedvencem, a favorit képem, a szobám falát is díszíti. A lány kézfején lefolyó vízcsepp ábrázolása jelentette a legnagyobb kihívást. Nagyon a szívemhez nőtt, már csak a befektetett munka miatt is. Nem tudom pontosan kiszámolni, hogy mennyi idő alatt készült el, mert amikor a papír és a ceruza ott van a kezedben, akkor elveszíted az időérzéked, elkap egy flow élmény, és csak csinálod. Nagyjából 70 munkaóra van benne. Ha jól megnézzük a képet, akkor láthatjuk, hogy ez csak egy részletfotó, valamit ki akar vele emelni, így egy kicsit én is vagyok, rejtőzködök, elbújok valami mögé. Ez is áll olyan közel hozzám, mert nem szeretném, ha tudnák, hogy ki vagyok, a képeim amúgy is beszélnek helyettem, és amúgy is mindenkinek mást jelentenek.

– A kezdetek?

– 2012-ben úgy döntöttem, hogy akarok hagyni valami nyomot, a rajzolás számomra a legjobb megoldás erre, ezért elkezdtem tudatosan fejlődni az internet segítségével. Az első célom az volt, hogy a szüleimről megörökölt fotót szerettem volna lerajzolni több példányban, és minden testvéremnek adni belőle. Magamról nem szerettem volna rajzot, de a testvéreim rábeszéltek, hogy készítsek, és így együtt legyen a család. A szüleim nem élnek, kiskoromban elveszítettem őket, csak néhány fotó van róluk. Ez a tervem megvalósult, csak ehhez szükségem volt pár évre, hogy fel tudjon fejlődni a rajztudásom. Grafittal kezdtem az elején, és nyomtatópapírra rajzoltam, mert az volt hozzáférhető. Nagyon zavart, hogy a grafit elcsúszik a papíron és csillog. Addig kutattam, amíg meg nem találtam a számomra megfelelő ceruzát, ez pedig egy préselt pasztell hegy. Úgy működik, mint a szén, csak jobban össze van préselve és porlik. Ezzel árnyékolok, másik ceruzám egy 03-s rotring és egy 9B-s ceruza, illetve különböző méretű és formájú ecseteket használok. Ez egy teljesen önállóan kifejlesztett technika. Volt már olyan, hogy reggeltől reggelig rajzoltam. Egyszer ajánlottak érte 1 millió forintot, de nem mondtam, hogy nem eladó, mert a pénz nem minden, és ezt csak egyszer lehet megrajzolni, megismételhetetlen. Az egyik példaképem, Gulyás László festőművész is megdicsérte, ami számomra óriási megtiszteltetés.

– A kiállítás sikeréről...

– Óriási meglepetésre, nem várt eredményt hozott a kiállítás, rengeteg gratuláció érkezett, kérdezik, hogy mikor találkozhatnak velem, hét végén is szeretnék megnézni a kiállítást. Pár nap leforgása alatt körülbelül 300 ember láthatta és a hat éve itt dolgozó kolléganő mondta, hogy még egy kiállítást se néztek meg ennyien ilyen rövid idő alatt.

– Távlati tervek?

– Szeretnék még kiállítást szervezni, az főleg lendületet ad, hogy a kiállításom a Bartókban nem volt tervben, mégis elkelt jó néhány kép, amiket szeretnék felajánlani jótékony célra. További kiállításokat tervezek, célom, hogy minél több embernek segíthessek. Úgy tűnik, hogy a következő évadban is ki lesznek állítva a képeim, akkor nem csak egy hétig, mint most, hanem egy hónapig. Igenis van célom, mert amiért érdemes volt megszületni, megtanulni rajzolni az az, hogy segíthesz másoknak a munkáiddal, annál nagyobb dolog nem kell, hogy ha valaki miatta kezd el rajzolni. Ez megtörtént, a kiskutyát ábrázoló rajzomat egy kisfiú elkezdte leutánozni, és erről kaptam üzenetet, nagyon sokat jelentett számomra.