A jövőbe pillanthatunk

„Kalaalit Nunaat (tulajdonnév) [kala:łit ‚nuna:t], jelentése: az emberek országa. A Grönland területén létrejött állam neve. A hivatalos történelemfelfogás szerint az alapítók, az Amerikai Egyesült Államokból, Délkelet-Ázsiából és Afrikából érkező telepesek az inuitokkal közösen építették fel az első városokat. A magas népsűrűség (1235 fő négyzetkilométerenként) és a szűkös erőforrások miatt a népesség foglalkoztatásáról és ellátásáról egy erősen központosított irányítási rendszer, a Kitik Akittuk gondoskodik.”

Globális felmelegedés, klímaváltozás, a tengerszint emelkedése, Harmadik Háború... Mi történik a Földdel, az emberiséggel 2646-ra? Vajon mely földrészek, kontinensek lesznek lakhatóak? Milyen társadalmak, szövetségek, nagyhatalmak jönnek létre?

A két írónő víziója ijesztően reális. Két fiatal szemszögén keresztül ismerhetjük meg a jövő világát, a „legigazságosabb” társadalmat. Umia és Nanouk, a két tehetséges kiválasztott nem emlékszik a múltjára, mivel jó vezető csak abból lehet, akit nem térítenek el az érzelmek. De milyen mélyebb összefüggések lappanganak, milyen nagyhatalmi játszmák húzódnak a háttérben? Valóban szükségük van az embereknek arra, hogy minden percüket beosszák? Hogy ne emlékezzenek a családjukra? Hogyan történhet meg, hogy valaki mégis velük álmodik? Hogyan élnek az afrikai kolóniákra került bűnösök ott, ahol a napfény és a víz halálos veszélyt jelent? Miért támadják meg az Emberek Országát újra és újra a primitív poszthumán hordák, ha úgy sincs semmi esélyük az új technológiákkal szemben? Valóban olyan borzasztó lehet másféle berendezkedésű államban élni? Lehetséges bármiféle lázadás egy „túlellenőrzött” társadalomban?