Az élményfestés örömök forrását jelenti számukra

Dunaújváros Már több tucat amatőr alkotónak nyújtott bemutatkozási lehetőséget a Munkásművelődési Központ földszinti folyosójának falain. A folyosógaléria deklaráltan arra jött létre, hogy azok is megmutathassák, hová jutottak el hobbijuk művelésében, akiknek e nélkül erre nem lenne lehetőségük. Ennyien viszont eleddig nem voltak kíváncsiak a megnyitó ceremóniára, mint hétfőn este. Lényegében mozdulni sem lehetett az MMK földszinti színháztermében, de még a folyosón is jócskán várakoztak, igyekeztek elcsípni egy-egy mondatot a bent zajló megnyitóból.

Ifj. Pálfalvi Jánosnak így szépszámú közösség előtt kellett elmondania megnyitóbeszédét. Szerencsére ő nem jön zavarba ennyi ember láttán, az egykori Iskolaszínház vezető színésze ennél népesebb közönség előtt is állt már. Színpadi múltjához hűen verseket is hozott magával. Indításként Radnóti Miklós Olasz festő című versének mélyen átélt, kifinomult előadásával adta meg az alaphangulatot. Majd elmesélte az öt ember, Soós Zita, Kovács Jánosné Éva, Hierné Rozsos Ilona, Tibold Katalin és Kiss Zsuzsanna történetét, hogyan érkeztek meg a Piktor Tanoda kurzusára közel egy esztendővel ezelőtt, ahol rendszeresen átélhették az alkotás örömét, a siker élményét, amit egy kezdő átélhet, ha a keze alatt felismerhető alakká formálódik az anyag, és a végén elmondhatja, megfestettem! Miután a tanodában gyakorta festették meg ugyanazt a témát, így a kiállításon is találkozhatunk azonos formákkal, ám ezekből derül ki igazán, mennyire más az egyéniségük. Nem szeretnének ők profi festők lenni a szónak abban az értelmében, hogy művészként ebből éljenek, számukra ez egy remek formája a kikapcsolódásnak, ami levezeti a feszültséget. Ifj. Pálfalvi Aranyosi Ervin Képzeld el és alkoss! című versével zárta beszédét. A képekhez a hangulatot Németh Irma adta meg, aki saját énekét sámándobbal és tanpurával kísérte.