2018.06.27. 11:30
Balogh Máté – „Dunaújváros ontja magából a tehetséges zenészeket”
Helyi zeneszerzők estjén vehettek részt a kortárs zeneművészet kedvelői pénteken este a KMI-ben. A hagyományosnak semmiképpen sem nevezhető hangversenyen a fiatal zenei géniusz, Balogh Máté és a hosszú évek óta kiváló zeneszerzőként tevékenykedő Bánkövi Gyula beszélgettek egy-egy darab között.
„Dunaújváros ontja magából a tehetséges zenészeket” mondta Balogh Máté, gondolva azokra a komolyzenével foglalkozó társaira, akik valóban nívós eredményeket értek el a szakterületükön. Máté és Gyula már évek óta ismerik és követik egymás munkásságát. Egyetértettek abban, hogy ha kivételesen zseniális valaki egy hangszeren, akkor játékával megihleti, inspirálja a zeneszerzőt.
Erre a történelem során számos példa adódott már, hiszen Mozart Klarinétötöse sem született volna meg, ha nem ismeri azt a klarinétművészt, aki játékával lenyűgözte őt.
A zenész és zeneszerző ilyen kapcsolata nyomán a szerzői estre meghívták Bábel Klára zongoristát, hárfaművészt, Bánkövi Bencét, aki gordonkán játszott, Demeniv Mihályt, akinek harmonikatudását a Virtuózok című tehetségkutató különdíja jelzi, Kovács Zalán tubaművészt és Matuz Gergely fuvolistát is.
A hangverseny Máté és Gyula darabjaira épült, amit a fenti zenészek játszottak el. Ha klasszikus felállásokat képzelünk egy efféle kulturális program során, akkor sokként érhetett bennünket a szabályokat és hagyományokat megtörő koncertsorozat. Mindkét alkotóra jellemző a kísérletezési vágy, az, hogy olyan módon szólaltassanak meg hangszereket, ahogy eddig még nem tették mások, és hogy olyan hangzást idézzenek elő, amitől a szó szoros értelmében eláll a hallgatóság lélegzete. És ez így is történt, már az első mű letaglózta a közönséget, amely az Ezüstszárnyú lepkék nevet viselte, és egy azonos című versre épült, annak hangulatát volt hivatott előidézni anélkül, hogy a költemény elhangzott volna.
A darabban kiválóan megfért a fuvola, a gordonka és az elektronikus zene egymás mellett, a hangzás pedig egyszerre volt félelmetes, sokkoló és zseniális. Hasonlóan igaz volt ez az est során elhangzott valamennyi darabra is, hiába, a kortárs zene teljesen más megközelítést és értelmezést igényel, mint a klasszikus komolyzene. Máté azt kísérletezte ki, miként lehet egy szál cintányérra önálló darabot írni, és be is mutatta, hogy elmélete a gyakorlatban is megállja a helyét, de azt is bebizonyította, hogy különböző méretű és vastagságú üvegpoharak miként funkcionálnak hangszerként. Mint ahogy Máté viccesen megjegyezte „az üvegpoharak adekvát megszólaltatási módja a fa grafitceruza”. Ezen, a kortárs zene elsöprő erejét megtapasztalva már meg sem lepődött a közönség.TA
