Négyszer döntött úgy az ország, hogy nincs szüksége az osztrák uralkodóházra

Persze azért nézzük a történelmi tényeket! 1620-ban, 1707-ben, 1849-ben és 1921-ben döntött az ország úgy, nincs szüksége a Habsburg hatalomra.

1620. augusztus 25-én volt Magyarországon a Habsburg-ház első trónfosztása. A királyi cím abban az időben Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet illette, ő azonban részben a török Porta, részben a magyar rendek fellépése miatt elállt a koronázástól. Később az erdélyi fejedelem végül a protestáns cseh lázadók veresége után az 1621-es nikolsburgi béke keretén belül lemondott a királyi címről, és a magyar koronát, valamint a többi felségjelvényt visszaadta II. Ferdinándnak.

A következő trónfosztás 1707-ben volt, ekkor hívták össze az országgyűlést Ónodon, amelynek legfontosabb határozata a Habsburg-ház trónfosztása volt. Az ország­gyűlést II. Rákóczi Ferenc hívta össze és törvénybe iktatták a Habsburg-ház trónfosztását, amelyet fél évvel korábban a szenátus rozsnyói ülésén határoztak el. Megerősítették Magyarország és Erdély szövetségét.

Most egyet lépjünk előre! A negyedik trónfosztás az első világháború befejezése után történt meg, amikor IV. Károly teljesen ellehetetlenült, mint ahogy az egész Habsburg-ház Európában.

Térjünk vissza a harmadik trónfosztáshoz, amely talán a legismertebb a közvélemény számára. 1849. április 14-én mondta ki a debreceni ország­gyűlés a Habsburg–Lotharingiai-ház trónfosztását, amit öt nappal később a Függetlenségi Nyilatkozat kiadásával erősített meg.

„A Habsburg–Lothringeni ház a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyvert fogása által, nemkülönben azon merény által, miszerint az ország területi épségének eldarabolását, Erdélynek és Horvátországnak Magyarországtól elszakítását, és az ország önálló statuséletének eltörlését fegyveres erőszakkal megkísérteni, evégett idegen hatalom fegyveres erejét is a nemzet legyilkolására használni nem iszonyodott […] ezen hitszegő Habsburgi-, s utóbb Habsburg-Lothringeni ház Magyarország […] feletti uralkodásból ezennel a nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik […] s az ország területéről s minden polgári jogok élvezetéből számkivettetik.” (Részlet a Függetlenségi Nyilatkozatból)

Ha az 1921-es, utolsó trónfosztást megelőző három alkalmat vizsgáljuk, akkor azt kell mondanunk, hogy a Habsburgok eltávolítására tett kísérletek közül az 1849. évi veszélyeztette legkomolyabban a dinasztia uralmát.

Sajnos, mint a magyar történelemben annyiszor, ezúttal sem volt teljes egység a magyar politika résztvevői között.

Ez az 1849. évi trónfosztás esetében sem alakult másképp. Paradox módon a magyarok számára ez a helyzet éppen azután okozott dilemmát, hogy megindult a diadalmas tavaszi hadjárat, és a honvédseregek több csatában Pestig szorították vissza a császáriakat. 1849 áprilisában ugyanis már egyre égetőbbé vált az a kérdés, hogy tulajdonképpen mi is a szabadságharc célja. Mit kívánnak elérni a magyarok, és ezzel összefüggésben miként reagáljanak Ferenc József alkotmányára? Abban a tisztek és a politikusok is egyetértettek, hogy a válasz csakis a teljes elutasítás lehet, a Kossuth Lajos által kigondolt „felelet”, a Habsburg-ház trónfosztása azonban már nem mindenkinek volt ínyére.

Felmerül persze a kérdés, hogy miért ragaszkodott Kossuth Lajos a Habsburgok trónfosztásához. A szabadságharc vezérét ugyanaz a szándék vezérelte, mint egykoron Rákóczit: abban bízott, hogy a független Magyarország támogatást, de legalább elismerést kap majd a nagyhatalmaktól, várakozásainak azonban nem volt reális alapja. A brit és francia diplomácia számára az európai egyensúly megtartása jóval fontosabb volt a magyar ügynél, így ezek az államok az egységes Ausztriát részesítették előnyben a térség politikai viszonyainak újragondolása helyett. Hasonlóan vélekedett I. Miklós orosz cár is, aki később fegyverrel támogatta Ferenc József császárt a szabadságharc leverésében.

Ami lényeges: négyszer akart a magyar hatalom megszabadulni a Habsburg uralomtól, de egyszer sem sikerült. (Az okok nagyon összetettek, túlmutatnak ezen írás keretein.) Ami viszont tény, egy európai nagyhatalmon át­zúgott a történelem, de az Osztrák–Magyar Monarchia két állama, Ausztria és Magyarország békében és szomszédságban él együtt.

(Forrás: e.kompetencia.si, hu.wikipedia.org, rubicon.hu)