Beszélgetés Jiling Ottóval színházról, éneklésről, tervekről, családról

– Most végre már zenekarokkal is énekelek. Ez nagy fordulópont lesz az életemben, mert ezt az akusztikus és a metál műfajt szeretném megfogni, mindig ilyen zenéket hallgattam. Élettervnek is fel lehet fogni. Nagyon jó, hogy zenésztársakra találhattam, mert nem játszom hangszeren, és ez kiszolgáltatottá tesz.

Nem is tanultál zenét?

– A Móriczba jártam, de az után már nem tanultam zenét. Néhány órát vettem Budapesten, Székesfehérváron énektanártól, de nem éreztem, hogy akkorát fejlődnék, hogy megérje. Az alapokat Németh Irmától tanultam. Most Kurucz Gergely, illetve Ujházy Krisztina foglalkozik néha velem. A színházban a színészetet és az éneklést igyekszem vegyíteni. Épp most megyek egy meghallgatásra a Lúzer rádió című darabra. Remélem, sikerrel járok!

Beszippantott a színház?

– Jó volna benne lenni ebben az atmoszférában, ebben a körben. A Valahol Európában kapcsán nagyon sok mindenbe belekóstolhattam, és nagyon-nagyon jó. Abban éppen nem énekelek, de nagyon hiányzik.

A sport része még az életednek?

– Sokáig tornász voltam, aztán kosárlabdáztam is, mindkettőt imádtam. Most nem nagyon van időm rá, mert így is sokszor este nyolckor esek haza. Ebbe nem fér bele heti öt edzés és két meccs. Egyelőre feladtam a sportot.Az éneklés nagyon sok időt elvisz. Rengeteget gyakorolok, próbálunk. A Centrum Kórussal is heti két próbánk van, emellett négy zenekarral próbálkozunk heti rendszerességgel. Az egyikben édesapámmal zenélünk együtt.

A zenei „fertőzöttség” ezek szerint generációs nálatok.

– Igen. Nem is nagyon szeretem azt a műfajt, amiben nem hangszeren játszanak. Gyerekkorom óta rockot és metált hallgatok, a Roadon nőttem fel. Nagyon szeretem a dobot, édesapám is dobos, de nekem nagyon hátul van, és én szeretek elöl lenni. Próbálkoztam gitárral is, de nem voltam elég kitartó, és pár éve úgy döntöttem, azzal zenélek, ami a torkomban van. A támogatást megkapom, a lehetőségek pedig mindig jönnek szerencsére.

Bár még messze van a pályaválasztás, de gondolom, van már elképzelésed.

– Kinéztem magamnak színitanodákat, egyetemre vagy főiskolára is szeretnék menni, vagy zenei vagy színházi vonalon. Akkor esetleg hangszert is tanulhatnék. Rengeteg munkát kell beletennem még, az biztos. Lehet, hogy furcsán hangzik a számból, mivel a Bánkiba járok, és közlekedésgépésznek tanulok. Apu nagyon sokszor mondta, hogy egy életed van, azt viszont próbáld nagyon élvezni. Amíg lehetséges, szeretnék azzal foglalkozni, amit szeretek. Az egy nagyon szép cél, hogy ebből éljek, de foglalkozni életem végéig szeretnék zenével, illetve színházzal. Lehet, hogy csak egy gyermekkori ábránd, de hiszek benne. A színház is belülről egészen más arcát mutatja. Nem lehet félmunkát végezni. Már magamnak is meg tudtam fogalmazni, mi az, hogy jónak lenni. Őze Áron vaskos marka alatt sokat megtanultam. Nagyon jól irányította a munkát. Az alatt a hat hét alatt történt meg először, hogy a színház miatt le kellett mondanom a kosárlabdáról, hogy döntenem kellett.

A szüleid támogatnak ezekben a dolgokban?

– Nagyon is. Ott vannak mögöttem mindig. Minden támogatást megkapok. Nagyon jó családom van, nagyon sok mindent köszönhetek nekik. Édesapámmal például a Rockmaratonra is együtt járunk, de anyuval is vannak közös programjaink.