Jóban–rosszban Barabásékkal

Közösen beszélgetünk Gáborral és Vilmával. Együtt mesélnek, még a másik mondatát is be tudják fejezni.

– 1980 márciusában jegyeztük el egymást és novemberben volt az esküvőnk. Több mint 40 év együtt ez ma már egyáltalán nem egyértelmű. Talán mi vagyunk az utolsó ilyen korosztály. A mai világban mindent eldobunk és kicserélünk. Semmit sem javítunk meg, és ez mindenre jellemző, a házasságra is. Nincs, olyan, hogy két ember leéljen évtizedeket együtt, és valamiért ne kapjon össze a pár. Néha egyikünk másképp gondolja, de mindig megoldásra jutottunk, akármi történt. Mert mindenki más karakter, más gondolkodású, de az idő folyamán összecsiszolódtunk a közös jobb érdekében. 

– Mindketten, Nagyvárad mellől két kis faluból származunk. Gábor ’90-ben, én a gyerekkel ’91-ben jöttem Magyarországra. Először albérletben laktunk, aztán a cukorgyárban vettünk egy kis lakást- meséli Vilma. Azért itt mert Százhalombattán az erőműben végeztünk javításokat a céggel, ahol dolgoztam – mondja Gábor – és Ercsiben találtunk albérletet. Én is ott dolgoztam egy varrodában, majd Ercsiben a Sparban kaptam munkát- egészíti ki Vilma. Elsőként egy öreg néninél a nagy ház mögött volt egy kis ház, abba költöztünk be. Amikor azonban Ercsiben a Cukorgyári lakótelepen árverezték a szolgálati lakásokat, licitáltunk és meg tudtunk venni egy kis lakást. 1995 karácsonyán költöztünk be. Azóta persze kicsinosítottuk, átalakítottuk. Most már ketten vagyunk, a fiúnk Aszódon lakik feleségével és két gyermekével.

Mi nagyon szeretünk ebben a városrészben lakni, szívesen teszek is érte- hangsúlyozta Gábor. Mert szerintem az egyik legszebb hely Ercsiben. Persze jól látjuk a problémákat is. De meg lehet csinálni csak kell egy hang, ami képviseli az igényeket, Szükség van az utak javítására, parkosítani és fásítani kell, parkolókat létesíteni. Sok régi dolgozó lakik itt, de egyre több az új-beköltöző fiatal és a gyerek. Ezért is fontos, hogy változás legyen a Cukorgyári lakótelepen is, hiszen a fiatalok reggeltől estig dolgoznak, hogy elérjék, amit akartnak. De ez így természetes, mi is így voltunk. 

– A munka mellett azért mi mindig is nagyon szerettünk táncolni és társaságba járni, sok barátunk lett ezáltal is. Régebben voltak nosztalgia estek oda, mindig elmentünk – mondja el Vilma. Azt tanácsoljuk a fiataloknak is, hogy táncos helyre menjenek ismerkedni, mert az nagyon sok mindent elárul a partnerről, hogy hogyan táncol- veszi át a szót Gábor. 

Az ünnepi eseményeken is szívesen részt veszünk. Ha tehetjük minden március 15-i megemlékezésen ott vagyunk. Mert nekünk nagyon sokat jelent, amikor elénekelhetjük a magyar Himnuszt. 

Egy buszon ismerkedtünk meg és egymásba szerettünk, aztán férj és feleség lettünk és szépen megöregedtünk együtt. Jóban -rosszban, mint a házassági fogadalomban. Pont egy éve volt, február 14-én a transzplantációs műtétem – mondja Vilma. Új májat kaptam, amire 2006 óta vártam, nekünk ezért különös jelentőségű február 14- egészítette ki Gábor.