Ismét mindenki boldog volt Dunaegyházán!

Szilágyi István polgármester köszöntő beszédéből idézünk

- Úgy gondolom, hogy az összes rendezvényünk lényege a közösségépítés. Az, hogy ez a kolbász, a csipetka fesztiválunkon illetve a krumpli napunkon is érvényesül, az a résztvevők érdeme. Itt mindig barátságos a vendéglátás és mindenki megtalálhatja azt az asztalt, ahol szívesen látják, és jól érezheti magát. Mindenkinek köszönöm a hozzáállását, és gratulálok a mai szorgalmas munkájukhoz! Hálásak vagyunk a legfiatalabb csapattal indulóknak a Béltöltőknek, hogy részt vettek az eseményen, életükben először kolbászt töltöttek, mert példát mutattak a korosztályuknak és reméljük, hogy legközelebb már követőik is lesznek. 

A házigazda

Glózik Tímea évközben művelődésszervező és könyvtáros, most pedig fesztiváligazgatóként tette a dolgát 

- Ez volt a kilencedik kolbászfesztiválunk, a legutóbbi öt alkalommal már dolgoztam rajta. Mivel minden alkalom egy picit más mint a többi, mert szeretünk újítani rajta, ezért nem szabad teljesen rutinból csinálni. Szerencsére sok segítőre támaszkodhatok ebben a munkámban. 

Valószínűleg mindenki szép reményekkel indul a megmérettetésen, de csak hárman kerülnek a dobogóra…

- Nehéz feladat a döntés, ezért bízzuk azt a zsűrire. Az idei versenyünkre huszonnyolc (több, mint tavaly) csapat nevezett. Nincs nagy szomorkodás az eredményhirdetéskor, mert az alapos felkészülés miatt a jó társaságuk öröme minden kolbászsütőt győztessé emel. Az esemény jó hangulata mindenkit magával ragad.

A kolbásztöltő verseny eredménye a következő lett: 

A legfinomabb kolbászt a kisapostagi Agárdi csapat készítette, a fődíja egy èlő kismalac volt. 

A legkreatívabb tálalást az Ízőrzők "kolbászból virágycsokor" kreációja nyerte, 

a leghangulatosabb csapat kategória győztese pedig a legfiatalabbak, a Bèltöltök lett. 
 

A kolbászsütők zsűri elnöke

Keresztély László korábban műszaki – építészi felügyeleteket látott el a kistérségben, ezúttal viszont már nyugdíjasként hasonlóan komoly, de egészen más szakmából való feladat várt rá, a kolbászverseny zsűrijének elnökeként.

- Nagyon széles kínálattal jelentkeztek a szakácsok, és sokan kísérleteztek az új ízekkel is. A fesztiválunk fő célja viszont a hagyományos ízek megőrzése. Csak ezeket versenyeztettük, de az extrán különleges, a szokásoktól messze eltérő megoldásokat is megsüvegeltük. Ilyen volt például a tengergyümölcseiből készült kolbász, ami vitathatatlanul különleges volt, és nyilván van, akinek nagyon ízlett. A versenyen azonban a paprikára, hagymára, sóra, borsra építkezők készítményeiket rangsoroltuk. Az igyekezet minden kategóriában látszott, a versenyszellem valószínűleg mindenkit alaposan motivált, szép munkát végeztek. Persze azért voltak kívánnivalók az íz harmóniákban, a zsiradékmennyiségben, vagy éppen a sütés állagával. Nyilván nem lehet minden, mindig tökéletes. 

Az Íz őrzők nem csak a hagyományokra figyeltek

Bagó Gábor így mutatta be a csapatát

-A nevünk azt sugallja, hogy a hagyományokra építkezünk, de nyitottak vagyunk minden újra is. Csemege és csípős sült kolbászt, tarját és csirke szárnyat készítettünk (előétel gyanánt) a vendégeink számára. A tárcsa mellett szorgoskodtam, a kínálás nem az én dolgom volt. Mi úgy tartjuk, hogy a profik sárgadinnye pálinkát és sört fogyasztanak. (mondta nevetve).

Komolyan készültek, baráti lakoma lett belőle

Kanyó Richard lett a házigazdánk.

- A Misi barátommal a hagyományos csípőssel és a chedar sajtossal készültünk, ahogy a korábbi években is, mert ezek megfogják a helyi embereket. Kollektív munkával készítettük, mindenki egy-egy részfeladatot végzett. Egy dupla party asztalt minden jóval megrakva vártuk a barátainkat, akik a gyermekeikkel együtt érkeztek. Reggel nyolckor kezdtem. Egy korty pálinkával és sörrel erősítettük a jókedvünket. Fel kell építeni az eseményünket, a sütéssel és a kínálással, akár este hétig. Így kerek a történet.

Jól megfértek egymás mellett

Nemes Róbert egy hatalmas sátorban dolgozott, ahol legalább nyolc társaság kapott helyet és barátságban töltötték az időt. Szerinte 

- Nem egyszerű, de jókedvű dolog ilyenkor a vendégeket fogadni. A kolbászkészítés sem sima ügy. Tizenöt emberre kellett hangolódni. Az viszont biztos pont volt a nap folyamán, hogy a sógorom, a Papp Sándor kiváló minőségben sütötte a saját készítésű, háromféle ízesítésű kolbászunkat, és persze egy kis tarját is (az íze kedvéért). Egy hagyományos, egy dunaföldvári és egy csípős. A földvári annyira titkos, hogy mi sem tudjuk, hogy mi van benne, mert a barátunk bekeverve hozza az anyagot, ami nagyon finom. 

A Kisapostagiak is megérkeztek 

Hagyományosan és ezúttal Verrasztó Sándor alpolgármester vezetésével.

- Igaz, hogy egy jó létszámmal jöttünk, de szívesen látott vendégekként fogadtak bennünket. Ezt a látogatást részben a kötelességünknek is érezzük, mert Dunaegyháza is a testvértelepülésünk. Másrészt pedig minden évben jól érezzük itt magunkat. Most már legalább a hetedik alkalommal vendégeskedtünk ezen a fesztiválon. A falunkat négy csapat képviselte és különböző ízesítésű kolbászokat készítettek. Eszünk- iszunk egész nap, mint mindenki más, de tanulni is tudunk közben. Elsősorban a barátságról. Ami megtetszik az itteni rendezvénye, majd befogjuk építeni otthon, a miénkbe, ami majd a mi sikerünket is erősíteni fogja.

Különlegességek a palackokban és a tányéron is

Dervanics Roland egy fantasztikus, húszféle pálinka választékot mutatott be nekem, aminek, sajnos, csak az illatát élvezhettem.

- Az az igazság, hogy ebből hat félét én hoztam magammal, amik a saját készítményeim. A dolog úgy kezdődött, hogy korábban néhány rossz pálinkával kínáltak és az jutott az eszembe, hogy a finom gyümölcsökből biztosan csak olyan felejtendő párlatot lehet készíteni? Félig - meddig vegyész vagyok és alaposan beleástam magam ebbe a tudományba, aztán rájöttem, hogy a régi rossz berögződések miatt kínálhatnak bennünket néha a szörnyű pálinkákkal. Aztán bebizonyítottam, hogy a tökéletes gyümölcsből szinte tökéletes pálinkát lehet készíteni. A bogyós gyümölcsök, illetve a belőle főzöttek az igazi kedvenceim. A céklás kolbászunkkal a különlegességek között készültünk a mai napra. Csak tesztnek szántuk, nem neveztük be. Ne húzd az orrod, mert nagyon finom! (fegyelmezett meg engem nevetve) A csapat többi tagja viszont a hagyományos ízekkel készültekkel indult a versenyen.