Horváth Zsolt számára nem a szalagátvágások darabszáma a mérce

A hétköznapok is lehetnek ünnepek

– A dolgos hétköznapokban is meg kell találni azokat a dolgokat, amik azzá teszik a napjainkat.  Úgy vagyok vele, hogy nekem nem csak azok az ünnepek, amik piros betűvel vannak beírva a naptárba, hanem azok is, amikor van egy jó cselekedetünk, és saját magunkat is megmerjük dicsérni, hogy „ezt jól csináltad”!

Nagyon pozitívan értékelem 2023-at. Magánemberként ne arra gondoljunk, hogy mekkora anyagi erőforrást vehettünk igénybe vagy halmoztunk föl. Inkább arra, amik jól érintették a lelkedet, amit a családoddal és a barátaiddal és kellemes emlékként őrizheted meg. Ez lehet akár egy jó könyv is. Egy olyan, amit már régóta elszerettél volna olvasni, de most jutott rá időd. Lehet ez egy jó baráti vacsora, vagy akár egy csónakázás is.

Városvezetőként el kell gondolkodni, hogy mik azok a célok, amiket elszerettél volna érni, és azok megvalósultak-e? Én tudom, hogy rajtam kívül lehet akár kétezer olyan polgármester is, aki azt mondaná, hogy akkor érzi jól magát, ha mondjuk eltudja mondani, hogy „betonba öntöttem akármennyi forintot és föltudom mondani, hogy hány száz méter járda és út készült el az elmúlt egy évben.” 

Nagyon fontos dolog ez a város életében, de én nem így akarom ezt mérni. Nekem fontosabb, ha megállok a főutcán vagy a piacon, és megkérdezek egy itt lakó dunaföldvári állampolgárt, hogy miért szeret itt élni a városunkban, akkor ő a pozitív élményeiről és a tapasztalatairól beszél nekem. 

Számára is fontosak a beruházásra és felújításra költött összegek, de az említettekkel és a helyben és a környéken elérhető munkalehetőségek elérése miatt együtt születik meg benne az a gondolat, hogy azt mondja „nem szeretnék elmenni erről a településről, mert megtalálom itt a számításaimat”! Az elmúlt év eredményének azt tartom, hogy Dunaföldvár az elhangzott ismérvek mentén fejlődött.

A közösségek fontosságáról

– Nagyon szeretem az adventi vasárnapokat a várban. Egy kis műsor és az azt követő zsíros kenyér party. Látom az embereket, ahogy örömmel találkoznak egymással, beszélgetnek és koccintanak egymással. Ma már, amikor gyakran már a családok is némaságba burkolóznak, jó látni, hogy milyen sokan fedezik föl újra  a közösségek nyújtotta örömöket.

És vajon mit hozhat 2024?

– Az alapértékekre kell támaszkodnunk és azok mentén továbbhaladni. Persze mivel az idei a választások éve lesz, úgyis azt fogják megkérdezni, hogy mennyi szalagot vágott át a polgármester?   Csakhogy én nem vagyok az a „szalagátvágós” fajta. 

Élheő városnak kell maradjunk

– Természetesen követjük a technikai fejlődés által kínált  változásokat, együtt élünk azokkal is. Legyünk a béke szigete. Működjenek a munkahelyek, az egészségügyi ellátás, az  oktatás és a kultúra. Nyugodtan mondhassuk a fiataloknak, ha egy időre a tanulmányaik, vagy a tapasztalatszerzéseik miatt el is költöznek, hogy „maradjanak itt  gyökereid, mert visszavárunk, és akkor mondd el, hogy mit tehetünk azért, hogy még jobb hely legyen a mi városunk”! 

A fejlődés zálogaként a szorgos munkánk megvan. A pénzre mindig azt mondjuk, hogy kevés, de egyet jegyezzünk meg: meg kell tudni elégedni azzal, amennyink van. Azt kell tudni beosztani. Az elégedetlen ember soha nem fog, az elégedett a kevésből is előre tud jutni. 

Persze ahhoz, hogy a város működni és fejlődni tudjon, olyan üzemek jelenlétére van szükség, mint akik nálunk végzik a munkájukat, akik az iparűzési adójukon keresztül ezt biztosítani tudják. E mellett, ami szintén nagyon fontos: munkahelyeket és ezzel perspektívákat kínálnak a polgárainknak. 

Fontos, hogy mindenkinek egy kicsit „jobban menjen”

– Ugyanis ez egy több szereplős folyamat. A polgárok a jobb anyagi körülményeik miatt a kereskedelem, és a szolgáltatások szélesebb skálája is működésbe jön. Együtt fog fejlődni a városunk.

Ennek a nagy közösségnek érdemes vonzó programokat, a különböző nagy létszámú szabadtéri eseményeket is megszervezni. Mellettük sok művészeti csoport végzi az értékes tevékenységét, amiknek az eredményeit bemutatják a város lakóinak. Ezek mind javítják a kollektív közérzetünket.

A jótékonykodás nagyon fontos feladat. A hajlandóságunk attól függ, hogy milyen mélyen tudjuk beleélni magunkat az önhibájukon kívülálló, vagy a rajtuk múló okok miatt elesett és rászoruló emberek helyzetébe. Lehet, hogy csak két napra való élelmet kell neki adni, és onnét már módja lesz saját magát ellátni, de az is lehet, hogy már egy buszjegy ára is segítség, hogy eltudjon menni egy állásinterjúra valahová a környékre. Ezeket észre kell venni és támaszt kell nyújtanunk. Persze vannak, akik folyamatos ellátást igényelnek, nekik sem engedhetjük el a kezüket. 

Ezekre a feladatokra vannak háttérintézményeink, anyagi fedezetünk és felkészült, lelkiismeretes emberek, akik ezt a nehéz munkát végzik. Két szervezetet is kikell emeljek, akik nagy részét magukra vállalják. Az egyik a Magyar Vöröskereszt a másik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei és hivatásosai.

Az időt nem lehet visszaforgatni, de az idő múlásából lehet tanulni

– Éppen ezért a nyugdíjasok véleményére, az élettapasztalataikra is kíváncsi vagyok.  Szeretem meghallgatni a történeteiket. A mai kor emberének is jó azokra figyelni és fölhasználni őket. Tőlük is meg lehet tanulni, hogy a kitartó munka mindig meghozza a gyümölcsét. 

Egy város életében sem biztos, hogy a befektetett anyagiak és munka nyomán egyből szép eredmények születnek. Lehet, hogy majd csak később élvezhetjük a gyümölcseit. Éppen ezért a következőkre van szükségünk: jó egészségre, türelemre, kitartásra és tiszteletre. Őrizzük meg ezeket az örök értékeket, és boldog napokat élhetünk meg a jövőben is!