Időutazás

2023.12.30. 20:00

Letűnt korok emlékei egy fiatal szemével (képgalériával)

A dunaújvárosi Pannon Oktatási Központ Magángimnáziumból (POK) sok tehetség kerül ki, akik valamilyen módon meg tudják magukat mutatni környezetüknek is, mindannyiunk örömére. Rabi Vivien is közéjük tartozik. Viviennek több írása is van már, amelyek eddig „rejtve maradtak” előttünk. A közeljövőben szándékunkban áll ezt „kibontani”. Mostani írása egy fiatal szemével tárja elénk a letűnt korok emlékeit. – Várkonyi Zsolt főszerkesztő.

Duol.hu

Forrás: POK

A POK 12. évfolyamos tanulójaként évfolyamtársaimmal lehetőséget kaptunk, hogy egy iskolánk által szervezett budapesti tanulmányi kirándulás keretében „időutazáson” vegyünk részt. 

A magyar zsidóság üldöztetése

A fővárosba érve utunk először a Holokauszt Emlékközpont modern épületegyüttesébe vezetett, ami egyben múzeum és kiállítóhely is. Egy igazán attraktív kiállításon megismerhettük a magyar zsidóság üldöztetésének borzalmas történetét. Az épület belső udvarára lépve megpillantottunk 6 oszlopot, amelyek a több, mint 500 ezer magyar és 6 millió európai áldozatnak állítanak emléket. Az Áldozatok Emlékfalán mintegy 180 000 azonosított áldozat neve szerepel, akik a holokauszt idején veszítették életüket. Az emlékközpont nem tudta az összes elhunyt személy kilétét megállapítani, ezért az azonosítatlan áldozatok emlékét névtelen, üres táblák jelzik a látogatóknak.

A jogfosztástól a népirtásig

Az interaktív kiállítássorozat következő állomása a rekonstruált zsinagógatér volt, ami 1944-45 között internálótáborként funkcionált. Tárlatvezetőnk számos információt osztott meg velünk a magyar zsidóság életéről, szokásairól, vallásról; megismerhettünk valós családi és egyéni történeteket; majd kérdésekkel mérte fel tudásunkat a témával kapcsolatban. 

Ezután kezdetét vette utazásunk legnyomasztóbb fejezete, amikor beléptünk a „Jogfosztástól-népirtásig” címet viselő részletgazdag kiállítótérbe. A falakon lévő fogyatkozó vonalak száma a zsidó emberek életének számát szimbolizálta, amelyek egyre csökkentek. Olvashattunk gyűlölködő antiszemita plakátokat, láthattunk személyes tárgyakat, nézhettünk történelmi rövidfilmeket.

A haláltáborok borzalmai 

Úgy gondolom, mindannyiunk számára a legmegrázóbb terem az utolsó volt, ahol cenzúramentes videofelvételeket vetítettek a haláltáborokban élő foglyok nem mindennapi megpróbáltatásairól. Multimédiás eszközök segítségével megelevenedett előttünk emberfeletti fájdalmakkal járó szenvedésük. Kínzásuk kegyetlenkedésének mértéke nem ismert határokat a nácik számára. 

Ahogy haladtunk végig a kiállítótermeken a rövidfilmek úgy váltak egyre elrettentőbbé. A zsidók szokványos hétköznapi életének megismerésétől eljutottunk a sárga megkülönböztető csillagot mellkasukon viselő emberek megalázó vonulásán keresztül a koncentrációs táborokban készült fotókig és felvételekig. A foglyok haját a tárborba érkezésükkor leborotválták, kezükre számot tetováltak. Csont soványra éheztetették őket a burgonyahéjból és egyéb szemétből készült levessel, illetve a napi néhány falat száraz kenyérrel, miközben megerőltető fizikai munkát végeztettek velük. Egyesek szemét kikaparták, mások aranyfogát kihúzták, a holttesteket halmokba dobálták. 

Véleményem szerint minden embernek az életében egyszer el kellene látogatnia az emlékközpontba és okulni kellene a múlt szörnyűségeiből, hogy a történelem még egyszer ne ismételhesse meg önmagát. Borzalmas belegondolni, hogyan képes az ember egy másik emberrel ilyen rettenetes dolgokat tenni mindenféle bűntudat és megbánás nélkül. 

A Terror Háza Múzeum

Nyomasztó hangulatban indultunk el a Terror Háza Múzeumba, ahol az első emeleten az 1951-ben kitelepített emberek sorsát ismerhettük meg. Láthattunk egy „fekete autót”, ami a „rendszer ellenségeit” szállította el. Ezt követően végig haladtunk egy élethű sertészsír-tömbökből kirakott folyosón, ami a beszolgáltatást jelképezte. Egy kiállítószobában a korszak abszurd propaganda eszközeit és dokumentumait mutatták be a látogatóknak. A „kincstárnak” nevezett kiállítótér „magyar ezüstből” (bauxitból és alumíniumból) készült, a korra jellemző silány minőségű használati tárgyakkal volt megpakolva. 

A több emelet bejárása után egy közel három perces – filmnézéssel egybekötött – liftúttal jutottunk a pincébe. A felvonóban vetített film bemutatta, hogyan akasztották fel az áldozatokat. A liftből kilépve a kínzókamrákhoz érkeztünk, onnan a Könnyek Terméhez, melynek falán az 1945-67 között politikai okokból kivégzettek nevei voltak olvashatóak.

Budapest Retro Élményközpont

A nyomasztó hangulatú élmények után elérkeztünk kirándulásunk következő állomásához, a háromszintes Budapest Retro Élményközpont meglátogatásához. Az egész létesítmény belső kialakítása egyedülálló, mivel hűen tükrözi a 70-es, 80-as évek időszakát. Tökéletesen átadják a korszak hangulatát a különböző ikonikus eredeti játékok, eszközök, kiegészítők és használati tárgyak. Beülhettünk egy régi Lada rendőrautóba, telefonálhattunk utcai telefonfülkéből, kipróbálhattunk egy interaktív tükröt, ami retro ruhákba „öltöztetett” bennünket. A korabeli híradó stúdiójában kipróbálhattuk magunkat hírmondóként, majd a korszak nagysikerű „Szomszédok” című teleregénye alapján berendezett nappaliban időzhettünk. 

A múzeum bisztrójában retro hot-dogot ettünk, amit Bambival öblítettünk le, majd étkezésünket egy Turbó rágóval koronáztuk meg.  

Elmondhatom, hogy mindannyian tanulságos, felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértünk haza.

Rabi Vivien, 12/b
Pannon Oktatási Központ Magángimnázium

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában