Szakmai klubnap az értékmegőrzés jegyében

Első előadóként Szente Tünde üzemtörténet-író rendszerbe szedte a Dunaferr Dunai Vasmű történetének tárgyi és szellemi értékeit. Előadása címét kiegészítette egy alcímmel: Ami VOLT, ami VAN, és ami LESZ… Volt egyszer egy Gyártörténeti Gyűjtemény (ez a múlt). Áll a Gyártörténeti Gyűjtemény Szabadtéri kiállítása az Ipari skanzenben (ez a jelen). Ami pedig a jövőt illeti: nem fejeződött be, továbbra is folytatódik a társaságcsoport történetének feldolgozása.

A Dunai Vasmű Gyártörténeti Gyűjteménye

A Dunai Vasmű vezetése a személyzeti és oktatási főosztály kezdeményezésére 1968-ban döntést hozott a gyártörténeti gyűjtőmunka elindítására, és ezzel párhuzamosan a vasmű kultúrtermének emeleti galériáján egy kiállítás létrehozására. Az 1970-ben megnyitott kiállítás a gyártörténeti jellegű intézmény alapjait képezte a kultúrterem galériáján. Az ipari miniszter 1982. évi utasítására támaszkodva, ami a gyártörténeti gyűjtemények tárgyában intézkedett, a vállalatvezetés arra az elhatározásra jutott, hogy a Dunai Vasmű alapításának 35. évfordulójára felújítja a gyártörténeti kiállítást a vasmű kultúrházában. A gyártörténeti állandó kiállítást 1985. június 12-én dr. Horváth Ferenc ipari minisztériumi államtitkár avatta fel.

Ipari skanzen a vasmű melletti kiserdőben 

A Dunai Vasmű főbejárata mellett található Szabadtéri Gyűjtemény, az Ipari skanzen létrejötte, ünnepélyes átadása további érdekességekkel szolgál. A szabadtéri kiállításon a műszaki tárgyakat 1985-ben ideiglenes jelleggel helyezték el. A kiállítás továbbfejlesztésének gondolata 1987-ben vetődött fel. A fejlesztésre vonatkozó tervet a vállalatvezetés 1988 decemberében hagyta jóvá, ami tíz évnél hosszabb időszakra biztosította a feltételeket a kiállítás bővítésére, továbbfejlesztésére.

Nyomot hagyni magunk után

Az előadás harmadik részében a történeti értékmegőrzés köteteit vették számba. A gyár története, a gyártóegységek múltja egy kisebb könyvtárnyi gyűjteményt foglal magában. 

A vasmű részletes történetének megírásának gondolata 1995-re datálódik, ennek nyomán a következő esztendőtől megkezdte munkáját Horváth István elnök-vezérigazgató megbízásából a Dunaferr 50 évét átfogó Krónika szerkesztőbizottsága, amelynek tagja lett: dr. Sziklavári János, dr. Remport Zoltán, Kóré Sándor, Borovszkyné Győr Zsuzsanna, Zsámbok Elemér, Szente Tünde. A munkákat Klein András Miklós, a Humán Intézet projektvezetője fogta össze. A szerkesztőbizottság később kiegészült dr. Czinkóczi Sándorral, dr. Szamosi Györggyel, valamint dr. Mudra Lászlóval. A könyv nyomdai előkészítését a Dunatáj Kiadói Kft. megbízásából Tőke Katalin tipográfus és Jakab Klára olvasószerkesztő végezte. Az évek során több mint 100 fő vett részt közvetve vagy közvetlenül a Krónika megírásában, amely a TEXT Nyomdaipari Kft.-ben készült el a társaságcsoport alapításának 50. évfordulójára, 2000 májusára. 

Folyamatosan íródtak és sorra jelentek meg a termelőegységek múltját feldolgozó önálló kötetek: a nyersvasgyártás, az acélgyártás, a szállítás-rakodás, a koszgyártás, a lemezfeldolgozás, a meleghengermű, a hideghengermű, a Lőrinci Hengermű, a minőség-ellenőrzés- és anyagvizsgálat történetével. Megjelent a Nemzetközi acélszobrász alkotótelepek és szimpozionok igényes kiadványa. A vasmű alapításának évfordulójára adták ki a „Kincsestár”-t, régi idők emlékeivel, és még ugyanabban az évben a „Művek” gyermekrajz-gyűjteményt. A Dunaferr Dunai Vasmű Vasas Szakszervezetének fél évszázada önálló kötetet érdemelt, miként a Dunai Vasmű energiaellátásának története is. Három esztendő múlva, 2006-ban elkészült a Dunaferr Alkotói Alapítvány tíz évét dokumentáló kiadvány.

Múltidéző sorozatban látott napvilágot a Dunai Vasmű Öntöde, a Mechanika, majd a Lakatos üzem története. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Vaskohászati Szakosztály Dunaújvárosi helyi szervezete tevékenységének dokumentum gyűjteményét még 1999-ben adták közre.

A vezetői életutak nyomon követhetők a „Korrajz”-ban, a „Szilánkok”-ban (mindkettőben dr. Szabó Ferencé), az „Időkerékben” (Horváth Istváné), és hölgyeké a „(N)ŐK”-ben. Megjelent a „Vastartalék” című portrégyűjtemény.  „A Boró”, Borovszky Ambrus születésének 100. évfordulójára készült el. Időközben kiadásra került az „Acél szépsége” című riportkönyv Horváth Istvánra emlékezve, egyúttal a dunaújvárosi nemzetközi vas- és acélszobrászat alkotótelepeit és az ott készült műalkotásokat népszerűsítve.

A klubnap második előadójaként Melkovics János a Dunaújvárosi Egyetem Tehetséggondozó rendszerét ismertette, bízva abban, hogy a Senior mentorrendszerben egymásra találnak az egyesület tapasztalt szakemberei és az ígéretes, ifjú tehetségek.