Karneváli hangulatú szüreti felvonulást és bált tartottak az előszállásiak

Megelevenedett a művelődési ház környéke: annak dacára, hogy a résztvevők száma limitált volt, mégis úgy tűnt, mintha ezren készülődtek volna a nagy eseményre. Egy biztos, hogy sokan voltak, és ahogy telt az idő, egyre izgatottabban várták a ceremónia kezdetét. A lovasok és a „party-kocsikká” alakított fogatok hajtói, rendesen is korán kelők, ezért nekik nem volt újdonság az, hogy nyolcra már ki kellett állni. A szép viseletekben megjelenő táncosok és felvonulók pedig jól álcázták a szombati álmosságukat.

A hírességek

Egy rendezvényt általában is minősítenek a megjelenők. Az azért néhány csillagocskát megér, ha a szokásos kifogástalan megjelenésével és a fekete paripájával bemutatott lovas teljesítményével emeli a rendezvény fényét a Guinness-rekorder Tóth Lajos Bölcskéről. Mellette a korosabb Maszlag Gábor a híres lóidomár és a lovasport specialistája, ahogy Gálik Ferenc is  Dunaföldvárról.  A számos remek helyi hajtó közül Horváth Pista is a „rajthoz” állt. Ott volt Madár Gábor is, akinek a segédhajtója az idén Zsombor, a fia volt. Ők egyébként illusztris utasokkal, a bíróval, Spekker Zoltánnal és a bírónéval, Zámbó Katalinnal járták körbe a falut.

Az indulás előtt még elkészült a hagyományos csoportkép, de az expozíciót megállította egy szóra Farkas Imre, a község polgármestere, akinek az idén is figyelme volt mindenre. Elmondta:

- Sokan vagyunk a mai napon is, még jobban kell figyelnünk egymásra, mint máskor. Vigyázzatok azokra, akik a közeletekben vannak, legyetek óvatosak, mulassatok jól, és estére mindenkit egészségben, jókedvében várunk a bálba!

A főpróba (az első tértánc), Szloboda János és Rauf Kornélia bisztrójának teraszán zajlott, a kisbíró szakmát is csupa szívvel, parádésan űző Mészáros Bálint szavára. 

A megállókról

Egy kezdő szüreti felvonuló, valószínűleg már az első helyszínen le is táborozott volna (ha az emlegetett kisbíró engedné az efféle tévelygéseket), hiszen a Kanik család olyan traktával várta a díszes csapatot. Az ottani lélegzetelállító látványt is nyújtó mesterműveket, a mákos és diós kalácsot Koskainé Kanik Erika készítette. Sietve teszem hozzá, hogy mindenütt jó szívvel, és büszkén vállalható finomságokkal kínálták a felvonulókat.

Az esemény főrendezője Kanik Péter volt

Az Előszállási Ifjúsági Klub elnöke érthetően büszke volt a csapatára és a nekik segítőkre. Úgy fogalmazott:

- Azt hiszem kimondhatjuk, hogy évről-évre a térség egyik legsikeresebb  rendezvénye a mi szüreti napunk. Ezért aztán nem csoda, ha idő előtt telt házunk lett.  Összetett feladatsor várt a tagságunkra, hiszen a szervezés, a lebonyolítás, benne a terem berendezése, a megterítés, (amivel már péntek este elkészültünk) a résztvevők fogadása és eligazítása is bőven adott lehetőséget a közösségért végzett munkára. 

Külön feladat hárult a polgárőrségünkre, akik az utat biztosították a számunkra, így a felvonulás és a közúti közlekedés is biztonságosan zajlott. Szerencsére a civilek is segítettek nekünk, ezért közösen hatékonyabban tudtuk megoldani a feladatokat. 

A munkánkat elvégeztük, a mostani műszakunk reggeltől reggelig tartott. Jókedvű, sikeres rendezvényre és az előszállásiak összefogására lehetünk büszkék.

Az idén már sokadszorra rendezték át a termeket

Nyúl Gabriella a Kossuth Lajos Művelődési Ház és Könyvtár vezetője ezúttal a szüreti mulatság előkészítésén és lebonyolításán fáradozott. Hangsúlyozta:

- Csak azt ne kérdezd, hogy mikor kezdtünk ezen a napon! Az biztos, hogy reggel héttől már itt voltunk az egész csapattal, mert az tudni való, hogy egy ilyen kistelepülésen nincs arra erő, hogy külső segítség nélkül hasonló léptékű vállalkozásba kezdjünk. 

2005 óta dolgozok ezen a helyen, de erre még nem volt példa, hogy hasonló esemény kapcsán majd egy héttel a kezdés előtt,  ezt a közleményt kellett kiadnunk: "Minden hely elkelt". Közel százhatvan táncos jelentkezett és félő volt, hogy nem tudjuk őket elhelyezni a fogatokon, márpedig gyalog nem lett volna szerencsés bejárni a falut és még táncolni is közben. 

Nagyon sajnáljuk, hogy a korlátozott helyhiány miatt nem csak helyből, de a környező falvakból is nagyon sok jelentkezőt nem tudtunk fogadni. Összesen tizennégy fogat állt a rendelkezésünkre. Őket tizenhat csikós kísérte, de nyilván ketten nem ülhettek fel a ló hátára. Mindenkit biztonságosan, és értük felelőséget vállalva kellett elhelyeznünk. Legnagyobb örömünkre, balesetmentesen telt a napunk. 

Korhatár nélkül

-Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a Patakparti óvodások velünk táncoltak a szüleikkel együtt, de még nyugdíjaskorú vendégeink is voltak. A legfiatalabb „táncosunk” pedig kettő hónapos volt!

Az ifjúsági klub tagjaira is büszkék lehetünk, mert ahogy más alkalmakkor, most is nagy munkát végeztek el a közös siker érdekében.  Az esti bál volt a ráadás, ami szintén teltházzal zajlott. Finom vacsorával vártunk mindenkit, a talp alá valót pedig Horváth Csaba húzta, tehát attól is mindenkinek jókedve lett. 

A felvonulásunk „túlságosan” sikeres lett. Ennek a háznak van egy hivatalos befogadó képessége, ami háromszáz fő, ennyire van engedélyünk, és több vendéget nem engedhetünk be. 

Családostól érkeztek

Madárné Eper Mária a két lányával és a férjével végig táncolták a felvonulást, és a bálra is visszatértek. Elmondta: 

-Az egész családunknak nagyon jó napja volt a mai. Jó társaságunk volt, szép lett az idő, és szívesen fogadtak bennünket, amerre csak jártunk. A délelőtti táncos programunk negyed tíztől, délután negyed négyig tartott, ki tudja már, hogy hány megállóval. A sok tánccal sem volt gondunk, mindenkit vitt ez a fölszabadult hangulat. Népviseletbe öltözve pedig pláne kellemes, mondhatnám, hogy ünnepi lett a napunk.  A vendéglátást, amivel fogadtak bennünket, jobban ki sem lehetett volna találni, olyan változatosan alakult. A lángostól a szendvicsekig, a rengeteg süteményeken át annyi mindent kaptunk, hogy mindenkinek jutott valami fogára való. Az összes vendéglátó alaposan kitett magáért. A délutáni hazaérkezés után felfrissítettük magunkat és újult erővel megkezdtük a báli mulatságot. A Horváth Csabi pedig jól megtáncoltatott bennünket.