Alfa Romeoval valóban szebb lesz a világ?

Daruszentmiklóst az elmúlt jó néhány év alatt úgy ismertük meg, hogy a vezetőjét és a lakóit egyaránt kitüntethetjük a vendégszerető címmel. Rauf Norbert polgármesterrel a megnyitó ceremónia előtt beszélgettünk. Elmondta:

- Azt hiszem nyugodtan elmondhatom, szívesen látjuk az ország bármelyik részéről érkező jó embereket. Így történt ez a mai napon is. Nagy örömünkre szolgál, ha valakinek tudunk segíteni a hasonló események lebonyolításában. Amennyiben ez valamilyen módon hozzánk is köthető, akkor pedig főleg.

Most is szép a helyszínünk, de a szárazság miatt, sajnos már egyre inkább az őszi arcát mutatja. Az ide érkezők meglepődtek a Faluparkunk hangulatán és felszereltségén, ahogy a méretén is, hiszen jóval több autócsodát is fel tudtak volna vonultatni. Azt hiszem, hogy mi, a helyiek, erre büszkék lehetünk.

A szervezőbizottság

A szervezést, és lebonyolítást három komoly férfi tartotta a kezében: Surján Ákos, Szarvas János és Szabó Sándor. A hasonló rendezvények, és talán a sokkal nagyobbak is, csakis az ehhez hasonló önzetlen összefogással lehetnek sikeresek.

Szarvas János:

-Igazából kinőttük a régi helyünket ezért választottuk ezt a csodálatos újat. Nem ismertük a Faluparkot, de máris nagyon megtetszett. Ide akár hatszáz autót is be lehet hozni. Hosszú távra tervezünk ezzel a helyszínnel, mivel hallottam, hogy az ide érkezőknek is tetszik. Remélem, hogy ennek híre megy és belátható idő alatt elérjük azt a létszámot, és persze azt is, hogy itt maradhatunk. Én egy Alfa 159-essel érkeztem, a feleségem pedig 157-es S Lifttel, tehát magamat is ízig-vérig alfásnak tartom.

Surján Ákos:

- Még csak tizenhét éves leszek, így sajnos az életkorom miatt nincs jogosítványom, pedig már én is alfásnak mondom magamat. Amint vezethetek, én is fogok vezetni magamnak. Remélem, hogy egy 59-est.

Azt mondják, az én szerepem is fontos, pedig csak segítek a szervezésben és az előkészítésben, amit tudok. Például én készítettem az okleveleket a mai elismerésekhez és a versenyek legjobbjainak.

Szabó Sándor:

-Én is alfás vagyok, egy Guliettával érkeztem. Már régóta ehhez a közösséghez tartozok, ezért már jó pár rendezvényen voltam segítőtárs a lebonyolításban is. Gravírozással foglalkozok, ezért azzal is hozzá tudok tenni egy ilyen előkészülethez. A lehetőségeimhez képest támogatóként is kiveszem a részemet.

 Melyik a legszebb autó?

A rendezvény szervezője egy pillanat alatt vágta rá a választ: "Menj a Tóth Krisztiánhoz, és látsz egy csodát!" A gép tulajdonosától ezt is hallottam.

- Ez a kocsi egy 2006-os gyártású Alfa Romeo 159. 1.9-es, tizenhat szelepes, TI változat. Különleges benne a nagy fékek, és az ülések. Vannak egyéb jellegzetességei is. Nagyon sok extra dolog is felkerült rá, és vannak olyan dolgok is rajta, amik át lettek alakítva. Fontosnak találom, hogy elmondjam: minden változtatás jogszerű és a forgalmiba be lett jegyezve, tehát nyugodtan közlekedhetek vele. Jó pár helyre karbonból készült alkatrészek lettek beszerelve. Például a motortérbe sok minden, így a burkolat, a tetősín, a küszöbtoldatok, a kormánykerék.

- Miért?

-Hát, mert nekem így tetszik, örömöm van benne, hogy ilyen szép ez az autó. Versenyekre nem, de a hasonló találkozókra szívesen járok vele, hogy megmutassam, ilyen is van. Az alfások közül sokan nem szeretik a tuningolt kocsikat, és lehet, hogy ezért megesznek, de hát ez az enyém, és a kedvemre való.

A tuningról általában

- Ez nem olyan, mintha csak megcsinálták volna, hanem az is, aminek látszik. Gyakran láthatunk olyan gépeket, amiken van valami feltűnő dolog, de belenézni már nem szabad. Az enyémnek optikai és motor tuningja is van. Vállalható és bármikor megnézhető a felszereltsége és a kialakítása.

- Ez egy mestermunka!

- Köszönöm az elismerést, saját magam találtam ki, hogy mihez, hogyan nyúljak. Igyekeztem átgondoltan megtervezni és végigcsinálni ezt a munkát. Apránként haladtam, de most már úgy érzem, hogy megvagyok vele és nem kell tovább menni.

- Egy ilyen kocsi csak csiklandozza az ember talpát ugye?

-Nem tagadom, de mást is elcsábítanának ezek a lehetőségek, mondjuk az itt lapuló közel kétszáz lóerő. Maradjunk annyiban, hogy ahol lehet, ott elengedem, amennyire a szabályok megengedik. Ezzel együtt nem megyek vele őrült módon, mert már elmúltam húszéves és nem csábít annyira a dolog, hogy ne bírnám ki. Én már nem akarok bizonyítani az országúton. Különben is, akinek szeme van hozzá, az látja, hogy milyen autót méreget vele!