Már hazafelé tart Matulai György

A hazaindulás előtt így foglalta össze a grúz fővárosban szerzett élményeit egy posztjában: „Még a reggeli esőben bringára pattantam. A legfontosabb feladatot akartam először elvégezni. A postára mentem bélyeget venni, mert képeslapokat akartam feladni az utazásom fő állomásáról. A hivatal 9 kor nyitott. Én voltam a 2. aki sorszámot húzott. Ha jól láttam a neten az egész városban 3 posta van. Ez is majdnem 5 km re van a szállásomtól. Az akció sikerült a lapok elindultak. Kíváncsi vagyok ki érkezik haza előbb. Miután letudtam a kötelességemet, csak úgy mindenféle terv nélkül elindultam a belvárosba. A méltán híres sétálóhíd, parlament, művészeti múzeum, operaház, városháza, szabadság tér, Puskin szobor, mind igazán látványos építmény. A legérdekesebb a ferde óratorony. Hogy tovább ne dőljön, egy vasgerendával támasztották meg. A Kura folyó meredek partján az épületek és hotelok lélegzet elállító magasságban szinte a folyó fölött lógva épültek. Merész megoldás. A meredek sziklák tövében a folyón lehet séta hajózni is. A központból az erődig libegővel lehet feljutni. A cityben sok a turista. Éhezni nem lehet, mert egymást érik az éttermek és a fast food-ok. Az éttermek elég drágák, de itt legalább jól főznek, de az adagok lehetnének nagyobbak. Ebédre paradicsomos csirkét ettem valamilyen furcsa fűszerezéssel, öntöttvastálban átsütve. Na, ez finom volt. Feltűnően sok a városi kutya, de láttam még több olyan kutyát aki a gazdáját sétáltatta. A városban van egy olyan utca ahol csak állateledel boltok vannak de még elszórva többet is láttam a városban. Nem gondoltam, hogy itt ilyen nagy a kutya kultusz. Ami még megragadta a figyelmemet, az a nagyon sok bronz szobor. Don Quijote-tól a manókon át a cicákig mindent szoborba öntenek. Hatalmas, szép európai stílusú város rengeteg látnivalóval."