Az 1956-os forradalom mártírjainak emléknapja

Az 1958. június 16-án végezték ki Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert, és Gimes Miklós újságírót. A kivégzés után Nagy Imre és mártírtársainak holtestét egy lemeszelt kátránypapírba tekerték, és összedrótozott kézzel, arccal lefelé elföldelték egy jeltelen sírba. Még a végtisztességet sem adták meg nekik. Ezen a napon emlékezünk továbbá az 1958. április 24-én kivégzett Szilágyi Józsefre, Nagy Imre titkárságvezetőjére és a börtönben 1957. december 21-én elhunyt Losonczy Gézára, a Nagy Imre-kormány államminiszterére és a többi áldozatra is. A forradalom leverése után négy évtizeden át szigorúan tilos volt az 1956-os forradalmat követő megtorlásokról, és az azok áldozatairól való bármiféle megemlékezés. Nagy Imre és társainak 1989. június 16-án történt újratemetése a Kádár-rendszer összeomlását, és a történelmi jelentőségű demokratikus fordulat, a rendszerváltás kezdetét szimbolizáló eseménnyé vált. Sokak szerint akkor ismét létrejött egy magyar összefogás, ott a Hősök terén 1989. június 16-án, akárcsak 1956 októberében.

Jól nézzétek meg ezt a gyereket!

Már többször is leírtam, hogy első munkahelyem az Újvidéki Televízió magyar szerkesztősége volt.1989. június 16-án mi is árgus szemekkel figyeltük a budapesti újra temetés eseményeit. Ekkor a színpadra lépett egy szakállas fiatalember és a nagy nyilvánosság előtt többek között, a szovjet csapatok Magyarországról való kivonását sürgette. Beszéde hatalmas vihart idézett elő, a főszerkesztőnk – egyébként maga is '56-os menekült volt – erre azt mondta:

– Jól nézzétek meg ezt a gyereket, mert őt többet nem fogjátok látni, ahogy lemegy a színpadról, el fogják hurcolni és neki vége.

Sajnáltam akkor az említett fiatalembert, hisz szinte egy idősek vagyunk, egy életre belevésődött ez a név a tudatomba. Orbán Viktornak hívták. Egyszer, ha sors kegyes lesz hozzám és találkozhatom a ma már magyar miniszterelnökkel, megkérdezném tőle, hogy akkor ott Nagy Imre újra temetésén a beszéde után félt-e? Tartott-e attól, hogy letartóztatják és leszámolnak vele? Ma ugyanis könnyű okosnak lenni, de akkor ez nem volt egy egyszerű vállalkozás, ugyanis a szovjet csapatok csak két év után hagyták el végleg Magyarországot és sokan bizonyára emlékeznek arra, hogy 1991 nyarán a Szovjetunióban egy puccs készült Gorbacsov ellen. Mi lett volna, ha sikerül és visszajönnek az ortodox kommunisták? Még belegondolni is rossz!

Akkor 1956. október 23-án megcsillant egy halvány remény

Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a magyar kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtte ki magát. Az események a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban a Nagy Imre vezette új magyar kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés a kezdeti hajlandóság után, másképpen döntött, főleg miután a nyugati nagyhatalmak és Jugoszlávia biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok támadást indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország hiába folytatott több napon át hősi küzdelmet, szabadságharca végül elbukott. A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el, negyed millió magyar polgár pedig elhagyta az országot. 1957. januártól a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégeztek. A brutális megtorlást és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte, ennek ellenére az elnyomó kommunista diktatúra még évtizedekig fennmaradt hazánkban.

Ezért fontos ez a nap, törekednünk kell arra, hogy megőrizzük elménkben és szívünkben 56 emlékét, halottaink, mártírjaink dicsőségét és soha ne felejtsük el, hogy mit tettek ők, egy szabad és független Magyarország érdekében. Áldott legyen az emlékük!

Felhasznált irodalom

Peter Unwin: Nagyhatalmi játszmák 1956. A magyar forradalom a világpolitika erőterében. Egy volt budapesti brit diplomata könyve a sorsdöntő évről; ford. Vértessy Péter; Kossuth, Bp., 2016 (History könyvek)

Nagy Imre. Egy magyar miniszterelnök. Élettörténeti kronológia, dokumentumgyűjtemény; összeáll., szerk. Dér Ferenc; Régió, Pécs, 1993

Peter Unwin: A pusztából kiáltott szó. Nagy Imre és a magyar forradalom (Voice in the wilderness); angolból ford. Dobrás Zsófia; Héttorony, Budapest, 1993 Szerencsés Károly: „Az ítélet: halál”. Magyar miniszterelnökök a bíróság előtt: Batthyány Lajos, Bárdossy László, Imrédy Béla, Szálasi Ferenc, Sztójay Döme, Nagy Imre; Kairosz, Budapest, 2002

Szekér Nóra–Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói; Antológia, Lakitelek, 2014