Őseink végső nyughelye több figyelmet érdemelne

Egy városban legelő nyájat látni szinte már a szürrealitás határát súrolja, egy temetőben legelő állatcsorda pedig a felháborító és a kegyeletsértő jelzőt idézi minden jobb érzésű ember számára. Bár panaszos olvasónkon kívül többektől hallottunk arról, hogy ők is láttak a területen legelő állatokat, ottjártunk során mi ezt nem tapasztaltuk. 

Információink szerint az 1970-es években lezárták ezt a temetőt, tehát már nem temetnek oda, és az egyház helyett a városé a tulajdon. A hosszú évek alatt több hír is szólt a kistemető megszentségtelenítéséről. Előfordult, hogy a temető kriptáit hajléktalanok vették birtokba, aminek a rendőrség véget vetett. De beszélt már a média a kistemetőben a síremlékek nagyszámú rongálásáról is, amit az akkori üzemeltető rendbe hozott. Mindenesetre a temető körbekerítettségének és egy temetőőr munkájának hiánya ezekből is egyértelműen látszik. 
A Pentele Baráti Kör több ízben tett kísérletet a temető felújítására, a kápolnát illetően a civil szervezet javaslatára el is végzett az akkor regnáló önkormányzat. 

Farkas Izabella információi szerint, aki maga is több hozzátartozóját látogatja a temetőben, a pentelei civilek 1990-ben az akkor fellelhető sírhelyek közül 1134-et regisztráltak – ez a temető egyetlen fellelhető nyilvántartása – és készítettek róla fekete-fehér fényképet. Ugyanakkor Izabella azt is elmondta kérdésünkre, hogy az 1805-ben megnyitott temetőben 1848-ig a magasabb társadalmi csoport tagjai temetkeztek. Akik anyagi lehetőségeiknél fogva tartós anyagokból – mint kő, vagy a márvány – készült síremlékeket állítottak. Aztán 1848 után már a köznép is temethetett ebbe a temetőbe. A költségek miatt ezek a sírhelyek kevésbé tartós anyagokból készültek, és egy sírhelyre akár egy család több generációját is eltemethették. Ez Farkas Izabella szerint egyértelműen aláhúzza azt a tényt, miszerint a temetőben biztosan többen nyugszanak, mint a ´90-es években készült nyilvántartás szerint. 
Ebben a temetőben nyugszik 1874 óta Rosti Pál is, aki Pálhalma egykori birtokosa, mintagazdász, világpolgár, reformer szemléletű kiváló hazafi, író, utazó, fotográfus, kultúra-, oktatás-, hagyomány-, sportszervező és a legfelső politikai körökben is kiemelkedő közszereplő, tudós, az MTA levelező tagja volt. Az egyetlen személy a térségben, aki a történelmi kiválóságok hat­ezres állományába, a Nemzeti Sírkertbe felvétetett. A nemzeti sírkert olyan virtuális jellegű, vagyis nem egy konkrét temetőhöz, illetve temetőrészhez (parcella) köthető, hanem Magyarországot lefedő sírkert, amelybe a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjai tartoznak. 

Jelenleg szomorú és megrázó körülmények fogadják a kistemetőbe érkezőket. Tapasztalataink alapján bár nem volt sehol égig érő fű, ellenben szemetet annál többet láttunk, a hajdanvolt mécsestől a kerekesszékig, sok a kommunális hulladék is, ezek jelentősen rombolják az emlékezés körülményeit. Így a temető gondozatlannak, gazdátlannak látszik. Jól látható a gyalogosan közlekedő, a temetőn keresztül rövidítő átjáró forgalom nyoma is, ezt egyértelműen jelzi a kitaposott ösvény iránya. 
A kistemető gyönyörű helyen fekszik, az Aranyvölgyi úton, egy országos lefedettséggel rendelkező nagyáruház és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére állított emlékmű közötti dombos részen. Őseink ezen végső nyughelye városunk történelmének része. Méltóvá kellene tenni ehhez!