Hiába kell a nagykabát, még így is kétszázezren jártak náluk

– Ez lett a harmadik kihívás éve. Azt gondoltam, hogy két covidos év után rosszabb már nem lehet, de jött az energiaválság. Ha a pozitívumokat keresem, akkor a legjobb számomra az volt, hogy a szabadtéri programjaink megindulhattak korlátozások nélkül, mehettek a nyári táboraink, végre szabadtéri színházi esteket tarthattunk. Négy kisközösséggel gyarapodtunk, mostanra nyolcvanhárom közösségnek adunk helyet. Ez nagyon jó, ebből is látszik, milyen nagy szükség van az MMK-ra mint közösségi térre. Engem is megleptek a számok a statisztikában, a tavalyi évben 524 saját rendezvény, 2535 klubfoglalkozás volt a házban, kisközösségeink 4600 foglalkozást tartottak, így összesen 186 ezer látogatót fogadott intézményünk. 

Új programokat tudtunk behozni, köszönhetően „A helyi identitás és kohézió erősítése” pályázatnak, ebben csaknem száz programot mi vittünk, tízezernél is több igazolt résztvevővel. Elindítottunk próbaképpen olyan rendezvényeket, mint például felnőtteknek workshopokat, és mindegyik telt házas volt. Akkor is jöttek, amikor már nem volt fűtésünk. Családi hétvégéből az előző évben volt féltucatnyi, most tizenhatot tudtunk megtartani. Elindítottuk a Tökmag bazár elnevezésű cserebereprogramot, amit összekapcsoltunk kézműves foglalkozásokkal, workshopokkal, illetve a Népmesepontban Erika néni mesélt. Ez egy nagyon sikeres kezdeményezés lett. Ugyancsak a vártnál nagyobb sikert hozott Kovácsy Gyula zenekedvelő klasszikus zenei előadás-sorozata, előfordult, hogy pluszszékeket kellett bevinni a színházterembe. Ezen felbuzdulva kezdett előadás-sorozatba népmesepontos kollégánk, Csibri Istvánné, következő Kastélymesék előadását talán szabadtéren kellene megtartani, mert lassan már a termeinkben nem fér el. Büszke vagyok nagyon, hogy mi tarthattuk Beszélj! címmel a Domján Edit-est ősbemutatóját Dévényi Ildikó és Lukács Melinda szereplésével. 

– Maradtak el rendezvények? 
– Az energiatakarékossági intézkedések miatt elmaradt egy országos rendezvényünk, a rummikubbajnokság, amit a dunaújvárosi alapító, Falusi Kati emlékére rendeztünk volna októberben. De meg tudtuk tartani a Népdalkörök V. Országos Találkozóját is 210 résztvevővel, emellett az V. Pünkösdirózsa gyermeknéptánc-találkozónkon közel kétezer vendéget köszönthettünk. Fájdalom, hogy a tervezett ajándékkészítő hat hétvégéből csak egyet tudtunk megtartani, mikuláskor. Az év végén annak a tizenegy családnak, akik szinte minden rendezvényünkön részt vettek vagy támogatóink voltak, tartottunk egy rendezvényt Adventi teadélután elnevezéssel, amire szeretetlekvárokat készítettünk, mindenki kapott egy szeretetüzenetet, egy asztaldíszt, a gyerekeknek sütöttünk mézeskalácscsillagokat, amikből egy fenyőfát ragasztottak össze. Egy kellemes délutánt töltöttünk együtt. A legnagyobb szívfájdalmam, hogy a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes hetvenéves jubileumi előadása, amire közel kétszáz táncos készült, rajtunk kívül álló okok miatt tavaly elmaradt. Köszönetet szeretnék mondani Szóládi Zoltánnak, a Gárdonyi Géza Görögkatolikus Általános Iskola igazgatójának és Kovács István parókusnak, akik felajánlották, hogy intézményükben megtarthatja a Vasas a karácsonyi műsorát, amire a szülők és a hozzátartozók voltak hivatalosak. Másnap, amikor a jubileumi műsor lett volna, az együttes Boldog karácsonyt Dunaújváros elnevezéssel a főtéren a hidegben eltáncolt egy betlehemest. 

– Összességében azért jó év volt? 
– Ha nem lett volna az energiaválság, megközelítettük volna a 2019. évi rekordunkat, amikor közel háromszázezer látogatónk volt. De az év elején még mindenki tartott a járványtól, novembertől meg a hideg miatt esett vissza a látogatószám. Mindennek ellenére fergetegesen megindult a Népmesepontunk. Csibri Istvánné eget verő programsorozatot talált ki, napi két-három csoport jött hozzá. Ebben az évben ezt a tevékenységet még bővíti, a Himnusz kétszáz éves évfordulójára hirdetett meg egy előadás-sorozatot, amire eddig már több mint ezer középiskolás jelentkezett be. Nagyon népszerű az új tematikus születésnap-kezdeményezésünk is. 

– Ebben az évben nagykabátos intézmény lett egy időre az MMK. 
– Mit lehet csinálni hat, nyolc fokban? De nincs az az akadály, amit mi nem ugrunk át! A magyar kultúra emléknapjára már készülünk színes programokkal. A Vasasnak szervezünk egy családi napot disznótorossal, amire meghívjuk az együttes egykori vezetőit, mert mégiscsak egy jubileum volt. Hogy mit tudunk majd a 70 plusz egy jubileumra összehozni, az attól is függ, hogy mekkora lesz a támogatottságunk. Nem kockáztathatom a rám bízott intézmény közművelődési feladatait, működését semmi miatt, éppen elég nehéz helyzetet teremtenek a megnövekedett rezsiköltségek. Hogy ezen belül a kisközösségeket hogyan működtetem, mire mennyit tudok fordítani, az egyértelműen a költségvetésünktől függ. Az MMK nem zárt be, a közösségek jó része annak ellenére működik tovább, hogy hideg van, és télikabátos intézmény vagyunk. Igyekszünk olyan programokat csinálni, amik így is működhetnek. Abban bízom, hogy most, hogy a város támogatást kapott, valamit javíthat a helyzetünkön, és úgy kapunk kompenzációt, hogy figyelembe veszik, mennyivel emelkedett a rezsink. A nyolcfokos temperáló fűtésünk is közel félmillió forintba került havonta, ennek a duplája még mindig csak tizenhat fok, de azt sem tudnánk kifizetni. Minden intézkedést megtettünk, amit csak lehetett. Bízom benne, hogy valami megoldás születik. 

– Programok tekintetében teljes értékű évet terveznek? 
– Tervezni sem lehet. Április harmincig tartanak a villamos energiára a korlátozások. Ez azt jelenti, hogy közel addig ad hoc programok lesznek. Nagyon sok mindenen gondolkodunk, megpróbáljuk a több helyszínes programokat egy helyszínre bezsúfolni, ahol egy minimális fűtést tudunk biztosítani. Igazán tervezni talán májustól lehet. Ilyen tervezhetetlen év talán még a covidos sem volt. De ha átugrottunk egy akadályt, majd átugorjuk a következőt is.