Legyen hosszú, tartalmas és boldog az életük

Az idősek világnapja alkalmából számos településen emlékeznek tisztelettel az idős és szépkorú korosztályra. Mezőfalván a Kiss Kálmán Művelődési Házba hétfő délutánra szervezték az ünnepséget, ahol először Márok Csaba, a település polgármestere köszöntötte a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta, milyen sokat köszönhetünk szüleinknek, nagyszüleinknek, akik minden körülmények között helytálltak. 
– Fontos ünnep a mai nap, hiszen az idősek tiszteletét már gyerekkorunkban belénk nevelték. Ha egy idősebbel találkoztunk az utcán, akkor nekünk kellett előre köszönni, az ajtóban előre engedni, utazás során az ülőhelyünket átadni. Ez csak néhány példa a sok közül, amit természetesen teljesítettünk. A gyerek a szülői példát követi, azt tekinti jónak, amit ők tesznek. Sok fontos dologra, illemre megtanítottak bennünket, s a minták, viselkedési normák, szabályok aztán már természetesen jöttek. Ezek segítettek későbbi életünkben a társadalmi érintkezésben, s ez biztosítja, hogy kellő tisztelettel bánjunk egymással. Bár az illem koronként kissé eltérhet, alapja, értelme azonban változatlan. Emlékszem arra, hogy amikor bevezették a szemétszállítást, akkor a Hantoson élő Éva néni meg volt sértődve, hogy miért kell neki fizetni, mivel neki nincs is szemete? A maradékokat megették a tyúkok meg a disznók, a tejes­zacskóba pedig kimosás után bekerült a szárazbab és egyéb más, a csomagolópapír pedig jó volt a begyújtáshoz télen. Talán ehhez a takarékos, nem pazarló élethez most egy kicsit közelítenünk kell. Sajnálatos dolog az, hogy ma, 2022-ben azzal találjuk szembe magunkat, hogy a szomszédságunkban tankokkal lövik egymást, aminek hatására a világpiacon az energiaárak elszabadultak. 

Most még nagyobb szerepe lesz majd a családnak és az összefogásnak. Vannak, akik úgy gondolják, ha valaki idősebb lesz, nem igazán tudja ellátni magát, akkor az a megoldás, azonnal nyugdíjasotthonba küldik. Én emlékszem arra az időszakra, amikor télen a nagymamákat, nagynéniket fogadtuk, akik több hétig nálunk laktak, és természetesen ez a téli időszakra esett, amikor fűteni kellett volna nekik is otthon. Tudom, hogy nem ez az egyetlen helyes megoldás, azonban a családi segítségnek az egyik formája ez, az biztos. Édesapám egyik bölcs mondását sokszor megemlegetem. Ő azt szokta mondani: „Nem akkor kell valakinek segíteni, amikor nekünk jó, hanem amikor a másiknak szüksége van.” Tudom, mindenki mást tapasztal, de én úgy látom, hogy sokszor inkább, mi, „fiatalok” szorulunk az idősek támogatására, mint ők a miénkre. Jó dolog az, hogy szinte minden élethelyzetben számíthatunk segítségükre, tapasztalataikra, bölcsességükre – hallhattuk egyebek között a köszöntőben. 
Márok Csaba személyes családi példákat is felhozott az idős társadalom megbecsülésének példájára. A rendezvény nyitó beszéde után a falu legidősebb lakóinak köszöntése következett. Bár az idén minden meghívott nem tudott megjelenni személyesen, de így is hárman eljöttek. 
A 90 éves Nagy Lászlónét és Rajcsányi Jánosnét, valamint a 94 éves Mádl Emilnét köszönthették személyesen. A 93 éves Ferkel Ferencnek, a 92 éves Kiss Istvánnénak és a 90 éves Szigeti Bélának pedig távollétében kívántak jó egészséget. 
A folytatásban a Tündérkert óvoda gyermekei és a Petőfi Sándor Általános Iskola 4. osztályos tanulói adtak műsort. Végül kiváló zenés, kabaré előadás szórakoztatta a megjelenteket.