Nehéz az iskolatáska

Az általános első osztályára készülve a leendő osztályfőnöktől kétoldalnyi listát kaptunk házi feladatként arról, hogy mit vásároljunk fiunknak a tanév kezdetére. Gondos szülőként becsülettel tettük a dolgunkat, és már júliusra beszereztünk mindent a postairontól kezdve a famentes írólapon át az emeletes tolltartóba pakolt számolókorong-készletig. 
Miután gyermekünk a megvásárolt raktárkészlet nagy részét úgy vesztette el, hogy egyszer sem használta az év során, így a következő nyáron már nem aggódtuk túl a dolgot, és csak augusztusban álltunk neki lecsekkolni, hogy a listáról mi az, ami a tanév alatt elveszett az otthon és az iskola között félúton. 
 

A harmadik osztályra készülve idén még ki sem nyitottuk a listát a vakáció során, ehelyett arra fókuszáltunk, hogy minden nap izgalmas olvasnivalót adjunk a gyerek kezébe. Nyilvánvalóan nem lenne rossz, ha a fiunknak már meglenne a szögmérője és a hímzőkorongja a tanévre, de a korábbi évekkel ellentétben már nem idegeskedünk ezen, hiszen a tanulás a fontos, nem pedig a tanszerek. 
Amúgy gyermekünk a napokban feltette a jogos kérdést, hogy minek megy egyáltalán suliba, mikor otthon sokkal jobb? 
Kérdésére az egykori amerikai elnök, Theodore Roosevelt gondolatát hívtam segítségül, amely szerint: „Az iskolázatlan ember talán el tud lopni valamit egy tehervagonról, de az, aki egyetemre is járt, el tudja lopni az egész vasutat.” 
Értem apa, hát legyen – felelte megadó sóhajjal. 

Vezető képünk illusztráció.