Isten áldotta tehetség Hanna – cél Perkátáról a nyári olimpia

Szerencsére a lovastanyák és lovardák száma nagyot nőtt az elmúlt években. Ami bizonyára annak a következménye, hogy igenis van igény a lovaglásra. Van, aki felnőttként próbálja ki először, de vannak gyermekek, akiket szinte el sem lehet hozni a lovak mellől.

A gyerekek szinte ösztönösen vonzódnak a lovakhoz. A lovaglással megeleveníthetik gyermekkori meséiket, hiszen nincs vitéz, cowboy, herceg vagy amazon ló nélkül. Emellett a lovaglás egyfajta szabadságot is jelképez, amelyre a gyermek és felnőtt egyaránt ösztönösen vágyik. A tudat pedig, hogy uralni és vezetni tud egy ilyen tekintélyt parancsoló, termetes állatot, utánozhatatlan élményt nyújt. A lovassportok, a lovaglás komoly előnyökkel járhat a kis lovasok számára, fizikai, mentális és érzelmi szinteken egyaránt.

Mi Perkátán jártunk a Bokréta Lovasudvarban, és Áldott Hannával beszélgettünk. Hanna ugyan még csak tizenkét éves, de már több mint hét éve lovagol. Ezért autentikusabb válaszadónk arra a kérdésre, hogy miért is lovagoljon a gyerek – nem is akadhatott volna.

Az újvárosi toronyházak árnyékából a perkátai környezetbe érve meseszerű látvány tárul elénk. Amerre csak a szem ellát zöld minden, kedves pónik figyelnek kíváncsian, kicsit távolabb karcsú lovak lege­lésznek, harapni lehet a friss levegőt. Riportalanyunk Hanna, csinos lovasfelszerelésben vezet minket az istálló felé. Határozott és céltudatos kislány, pedig még csak hetedik osztályos a helyi általános iskolában.

Horváth Fanni lovasoktató fogad bennünket, és amíg Hanna megtartja Napsugár nevű lovával a nekünk szánt privát lovasbemutatót, addig a szakemberrel is válthatunk néhány szót. Különben az istálló is idillikus helyszín, mert egy csapat kiscica szalad elénk, és azonnal lefejtik rólunk az összes felnőttes alakoskodást, mindannyian átszellemült cicadögönyözésbe kezdünk, így beszélgetünk. Szóval Fanninál kezdett el lovagolni Hanna. Először pónin kezdte, de mivel magas kislány, ezért hamar kinőtte, ellenben elég erős és bátor volt, így Napsugáron folytathatta tovább a lovaglást. Hanna már versenyeken is indul, szabadidőlovas kategóriában tizenkét éves kora ellenére a két-három évvel idősebbek között versenyez, és a szakember sok lehetséges eredményt jósol a kislánynak, s szeretné a díjugratás felé ­terelni. Közben Hanna és Napsugár jól összeszokott csapatként haladnak el előttünk. A bemutató végén már van ­lehetőségünk valóban beszélgetni, szóba elegyedni az ifjú lovassal.

– Úgy látom, egy kicsit elfáradtál?

– Nem igazán, de a lovon azért nem csak ülni kell. A ló irányítása nehéz feladat, át kell venni a mozgását, és csapatként együtt kell dolgozni. Napsugárral szinte már barátnők vagyunk, tudja, mire gondolok és egyre jár az agyunk.

– Mennyi időt töltesz a lovaglással? Nem hiányoznak a kortársaidra jellemző elfoglaltságok?

– Sokat, szinte mindennap itt vagyok, különösen verseny előtt. Persze, ez attól is függ, hogy mennyi tanulnivalóm van. A hétvégéken például délre jövök és délután öt-hat óráig itt vagyok. De nem csak lovaglok, hanem etetem, tisztítom, felnyergelem a lovam, és szeretek a kicsikkel is foglalkozni, szívesen segítek a lovagoltatásban is. Itt nincsen telefon, csak a lovak, ezért már megéri eljönni. Nem hiányzik semmi, itt nem kell megjátszanom magam, itt igazán önmagam lehetek.

– Honnan jött a lovak szeretete, a családod mit gondol a szenvedélyedről?

– Anyukám óvodai pedagógiai asszisztensként dolgozik, és Fanni a kollégája volt. Így jöttünk le első alkalommal elsősként három barátnőmmel. Én azóta rendszeresen járok, de egy másik barátnőm is eljár néha hobbi szinten lovagolni. Egyébként apai nagypapám nagy lovas volt és apa is sokat lovagolt fiatalként. Azt mesélte, hogy a barátaival szőrén ülték meg a lovat. Különben én is szeretek így lovagolni, mert jobban lehet érezni a lovat. Anya pedig egyszerűen csak nagyon félt engem.

– Mik a terveid a lovaglással, az iskolával és a továbbtanulással?

– Szeretnék egy gimit elvégezni és szeretnék olyan lenni, mint Fanni: lovasoktató. Mert ő a példaképem, edzőm és barátnőm egy személyben. Azt nem lehet tudni, hogy meddig jutok el a lovaglásban. Mindenesetre a legnagyobb célkitűzésem ezzel kapcsolatban az olimpia. Régóta nagy álmom, hogy legyen egy saját lovam. Apukámmal azt beszéltük meg, hogy ha tizenhat éves koromig kitart ez az elképzelésem, akkor kapok egy lovat. Nagyon várom már, nehezen múlnak ezek az évek. De mindenképp kiscsikót szeretnék, amit én nevelhetek fel, és én nevezek majd el.