Magasabbak az elvárások

– Az iskolaérettség nem egyenlő az okossággal, az ügyességgel, és a gyermek hat­éves korára nem válik automatikusan iskolaéretté. Magasak az elvárások az iskolában. Azt várják tőlünk, hogy évről évre egyre többet adjunk át a gyerekeknek. Problémát jelentenek a fejletlen részképességek, amik fontosak lennének a sikeres iskolakezdéshez. Például sokszor tapasztalom, hogy beszélek a gyerekhez, és nem érti, hogy mit kérek. A szóbeli szövegértés egy olyan terület, ami nagyon fontos a mindennapok során. A másik például a finommotorika éretlensége, ami az írás szempontjából nagyon fontos terület. Nem játszanak már olyan dolgokat szerintem a gyerekek, mint régen. Nem gyűjtenek kavicsot, nem dolgoznak annyit a kezeikkel, mint régen. A sok apró fejletlenség összeadódik, kumulálódik, mire bekerülne az iskolába, nincsenek meg azok az alapok, amire a tanító tud építeni.

– Mivel az életkor lényegében kötelezi az iskolakezdésre, az egyetlen mód a felzárkóztatás?

– Igen. A legnagyobb hangsúly a prevención van, a tudatos fejlesztésen. Amikor a szülő játszik otthon a gyerekével, az is egyfajta fejlesztés. Nem szakemberként fejleszti, hanem ösztönösen, mint anya vagy apa. Megoldás lehet egy iskola-előkészítő programban való részvétel, vagy ha a szülő tudatosan választja meg azokat a játékokat, amire szüksége lehet a gyermekének. Négy éve létrehoztam a játékos agyintegráció szülőknek című work­shopot. Egy másfajta szemléletmódot próbálok meg átadni a szülőknek. Ők azok, akik a legtöbb időt töltik el a gyerekükkel, ők ismerik leginkább a képességeit. Az erősségekre ők fognak tudni építeni, és a gyengeségekben ők fognak tudni segíteni, behozni a lemaradást. Az iskola-előkészítő programoknak is ez a céljuk, hogy az óvodából az iskolába való átmenetet megkönnyítsék.

– Mi történik egy ilyen foglalkozáson?

– Ha egy szóval kellene mondani: játszunk. De a játék itt is tudatos, célzott. A különböző részképességeket fejlesztjük, mint például a vizuális emlékezetet, az auditív emlékezetet és a mozgásos emlékezetet is. Nagyon fontos a figyelem tréningezése, ami szorosan kapcsolódik az emlékezethez. Fejlesztjük a hangok meghallását vagy a hangokra bontást, a ritmusérzéket, a szótagolást. Ezek mind fontosak lesznek majd az írás elsajátításakor és az olvasásnál is a kifejező beszédhez.

– A tanév már elkezdődött. Mikor kell a fejlesztést elkezdeni?

– Az óvoda erről is szól. Éveken keresztül az iskolára készülnek. De legkoncentráltabban a nagycsoportnak kell erről szólnia. Kihasználni azokat a lehetőségeket, amik adottak a mindennapok során. Akár a homokozóban, akár a csoportszobában, az öltözködés során. A mondókázás, a verselés, a mesehallgatás, a napi tornák mind ezt a célt szolgálják.

Egyik gyerek lassabban, másik gyorsabban fejlődik

– Szülőként mikor, mit kell tennem?

– Ez egy jó kérdés, mert szerintem maguk a szülők sincsenek tisztában ezzel. Meg kell tanítani a szülőket is erre, hogy tudják, mikor, milyen képességnek kellene már működnie. Erre jók egyrészt a képességvizsgálatok, amiket akár az óvodában, akár a nevelési tanácsadóban elvégeznek. Ezt a szülő is kérheti, hogy mérjék fel, a gyerek az adott életkorban hol tart a fejlődésben. Vannak erre tesztek. A gyerek folyamatosan fejlődik. Van, aki lassabban, van, aki gyorsabban. Mikor kell ezzel foglalkozni? Minél előbb, annál jobb. A nagycsoport második fele és a nyári időszak alkalmas leginkább arra, hogy kihasználjuk, felkészítsük a gyereket a sikeres iskolakezdésre. Túl korán sem érdemes elkezdeni, az érés biológiailag meghatározott. Az iskolaérettségnek vannak pszichés, szociális és biológiai összetevői is. Mindenképpen nagyon jó visszajelzés, hogy az óvónők mit mondanak.

– El lehet ezzel késni?

– El lehet vele késni, mert elég gyakran derül ki az első osztályban. Elküldjük vizsgálatra azokat a gyerekeket, akiknél úgy látjuk, hogy valami nincs rendben. Viszont ha már kiderült, hogy valamilyen területen hiányosság van, ezeket mind lehet fejleszteni. De ahhoz fel kell ismerni a problémát, hogy van.

– Van erre konkrét program?

– Elvégeztem az Áthidaló Iskola Előkészítő Program képzését. Szeptemberben indítom el az iskola-előkészítő programot, ami nyolc hónapon át tart. A prevenció a legfontosabb, és ki kell használni a rendelkezésre álló időt. Ide ép, egészséges gyerekeket várunk, őket készítjük fel tudatosan a fokozatosság elvét szem előtt tartva, egyre bővülő és nehezedő feladatokkal, játékos, mozgásos formában. Kis csoportban dolgozunk, így sokkal nagyobb figyelmet tudunk szentelni a gyerekeknek. Azoknak ajánlott, aki nehezen teremt kapcsolatot másokkal, vagy nem szeret rajzolni, nem fejlődik úgy, mint a saját korosztálya.

– Van olyan gyerek, aki nem szeret rajzolni?

– Egyre több! Nem akarok mindent a digitális világra fogni, abból indulnék ki, hogy a rajzolás az önkifejezés egy formája. Egyfajta zárkózottságra utal, hogy nem mutatom meg magam. De lehet, hogy kényelmetlen az íróeszközt tartani a kezében, vagy megrekedt a rajzfejlődés egy szintjén.

– Kétségbeessen a szülő, ha rájön, hogy nem iskolaérett a gyerek?

– Nem kell kétségbeesni! Lehet vinni különböző mozgásfejlesztésekre, amik nagyon sokat segítenek. Ilyen például az alapozó terápia, a komplex mozgásterápia vagy a TSMT-I, ahol a különböző mozgásszervi érzékeléseket integrálják. Nagyon sokféle úton el lehet indulni. De nagyon jó megoldás a nevelési tanácsadó is. Azért tartom nagyon fontosnak, hogy még az iskola megkezdése előtt foglalkozzanak ezzel, mert rengeteg gyereket küldenek vizsgálatra a nevelési tanácsadóba és a szakértői bizottságokhoz, és van, hogy hónapokat kell várni, amíg bekerül a gyerek, és nincs elegendő szakember a fejlesztésekhez. Ez egy nagyon nyomós érv arra, hogy megelőzzük a bajt.