„Bús felhők fölött az ég, bár eső rejti, mindig kék”

Néha a komor, viharos időkben, amikor úgy érezzük, hogy egy valaki egészen biztosan főállásban csak azzal foglalkozik, hogy a mi életünket megkeserítse, de legalábbis megnehezítse, néha ilyenkor is érdemes a horizontot nézni, vagy még annál is feljebb emelni a tekintetünket, mert könnyen lehet, hogy a viharfelhők felett már az üdítő világosság várakozik arra, hogy észrevegyük, és beragyoghassa az életünket.