Újjászületett a remény

Okkal és joggal kérdezhetik, miért írok én erről. Szepi maga hívott fel, hogy elmondja ezt, és ami írásra sarkallt, nem ennek ténye, hanem inkább annak tartalma volt. Fontosnak érezte, hogy saját példáján keresztül arra biztasson valamennyiünket, hogy a megelőzés, a rendszeres szűrések lehetőséget adnak arra, hogy idejében felismerjük, megelőzzük a nagyobb bajt.

A sokgyermekes édesapa és a többszörös nagypapa szólt belőle. Őszintén beszélt arról, hogy ő is, mint legtöbb férfitársa eddig nem foglalkozott magával, hiszen egészségesnek, életerősnek érezte magát. Ebben a hamis tudatban élve sokszor tudomást sem véve arról, hogy a szervezet időről időre jelzett, hogy tennie kellene valamit. Ő ezt eddig elmulasztotta.

Aztán családja sokadik „kérésére” (tudjuk, hogy nyakas ember a Szepi – a szerk.), és háziorvosa határozott kiállásának köszönhetően több vizsgálaton is átesett. Bár a vérvizsgálat eredménye nem volt a végső diagnózis szempontjából még „árulkodó”, de az endoszkópos vizsgálat gyorsan helyre tett mindent. Az eszköz mindössze tizenegy centiméter után elakadt, egy méretes daganatba ütközve. Mintavétel, szövettan, rák. Leírni is borzalmas, hiszen ilyenkor az érintett lélekben már élet és halál között lebeg. Mindez most csütörtökön történt, majd gyors konzílium és pénteken már meg is történt a – nem túlzás azt mondani – életmentő műtét a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórházban. Szerencsére az azt követően elvégzett vizsgálatok eredményei nem mutattak ki áttéteket, így Szepi bá’-ban is újjászületett a remény.

Hősünk, akit a szó hétköznapi értelmében is annak nevezhetünk, nemcsak, hogy túlélte ezt a beavatkozást – hiszen a hasát hosszan felvágva egy több mint tízcentis szakaszt távolítottak el a végbeléből –, hanem példájával a nyilvánosság elé állva mindenkit arra biztat, hogy a megelőzés, a prevenció nagyon fontos. Persze, Szepi elmondta azt is, megviseli, hogy vele egykorú játékostársai, barátai „mennek el”. Ő is túl van már élete nagy részén, de még sokáig szeretné magához ölelni szeretteit. Ő elment a falig. Elmondása szerint, neki szerencséje volt, köszönhetően családjának, háziorvosának, dr. Menyhei Mártának és a műtétet elvégző dr. Rombauer Editnek és csapatának, így megvan az esélye a gyors gyógyulásnak.

Most vasárnap felhívtam, megkérdezve tőle, hogy van. Már valamit enni is tud, de abban maradtunk, hogy a vasárnapi menünkkel nem csigázom fel. Hangjából, szavaiból azt éreztem, hogy túl van a nehezén.

Mi ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy olvasóink és a szurkolók nevében is mielőbbi gyógyulást kívánunk neki, és példáján okulva figyeljünk arra, hogy megelőzhessük a bajt!