A közös tulajdon megszüntetése

A közös tulajdon megszüntetése iránti igényt a tulajdonostársnak nem kell megindokolnia. Erre a jogszabály három lehetőséget kínál. Az első az ingatlan természetbeli megosztása, a második a tulajdoni hányad kivásárlása a többi tulajdonostárs által, a harmadik lehetőség pedig az ingatlan közös értékesítése, és a vételár megosztása a tulajdoni hányadok arányában. Fontos, hogy ez egyben törvényi sorrend is, ami azt jelenti, hogy a bíróság először az első lehetőséget alkalmazza.

A természetbeli megosztás esetén a bíróság általában a tulajdoni hányadokhoz igazodik. Ha nincs lehetőség a természetbeli megosztásra, akkor a tulajdonostársak megpróbálhatják egymás tulajdoni hányadát magukhoz váltani. A magához váltásra azonban egyetlen tulajdonostársat sem lehet kötelezni, hiszen akarata ellenére senki nem kötelezhető arra, hogy tulajdont szerezzen. Egyetlen kivétel van, mégpedig az az eset, ha az egyik tulajdonostárs benne lakik az ingatlanban. Ilyen esetben a bíróság kötelezheti őt az ingatlan magához váltására, feltéve, hogy ez nem sérti a méltányos érdekeit.

A bíróság végső soron a közös tulajdon megszüntetését árverés útján történő értékesítéssel rendeli el. Ebben az esetben a vételárat kell a tulajdonostársak között felosztani.

A közös tulajdon bíróság általi megszüntetése egy hosszú és költséges jogi procedúra, hiszen a bíróságok legtöbbször szakértőt rendelnek ki az ingatlan forgalmi értékének megállapítására. Ezért közös tulajdon esetén sokkal inkább célravezető a birtoklás és használat kérdését megállapodással rendezni, hiszen ezáltal mindenki csak annyiban használja majd az ingatlant, amilyen arányban tulajdonos.