Ezzel a diadallal sikerült a török hódítást megállítani

Az egri vár ostroma 1552-ben, az Oszmán birodalom utolsó hadieseményének számított, célja pedig az egy évvel korábban a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség között létrejött egyesítési folyamat megakadályozása volt. A törökök kitartó vár­ostromokkal igyekeztek meghódítani a hatékonyan működő végvárrendszerrel megerősített Magyar Királyságot. Ez a végvárrendszer sikeresen működött, és egészen az 1510-es évekig ellenállt az oszmán hódítási kísérleteknek.

Eger, Felső-Magyarország kapuja

A török fősereg 1552 tavaszán kelt magyarországi hódító útjára, majd júliusban ostrom alá vette Temesvárt, miközben Ahmed budai pasa Szolnok alá vonult. Temesvárt és Szolnokot zömével külföldi zsoldos katonák védték, így Losonczy István temesvári és Nyáry Lőrinc szolnoki várkapitányok nem látták értelmét a hosszú és küzdelmes harcnak, hanem feladták a rájuk bízott várakat. A törökök ezután Szolnoknál egyesítették erejüket, és megindultak Eger felé. Az egri vár elfoglalása török szempontból azért volt fontos, mert ez volt az egyedüli jelentős erőd, amely az észak-magyarországi bányavárosokat őrizte. Eleste nem csak azért lett volna súlyos csapás, mert az oszmánok így megszerezhették volna a magyarországi érclelőhelyeket, hanem azért is, mert Eger mögött kiszolgáltatott, erődítmények nélküli városok voltak.

Sem Kassa, sem a többi bányaváros nem készült fel egy hatalmas török támadásra. Ezért volt kulcsfontosságú Eger a török számára, mert eleste az egész Felvidék leigázását jelenthette volna. Másik fontos szempont az volt, hogy az egri vár elfoglalása elvágta volna az összeköttetést Bécs és Erdély között, ami akkor szintén katasztrofális következményeket jelenthetett.

Az egri vár építésének pontos időpontjáról nincsenek adatok. A kutatók a fennmaradt források alapján a 13. század második felére teszik a dátumát. Akkor még püspöki lovagvárként funkcionált, nevét pedig „Szent János” vagy „Szent János evangélista váraként” említik az oklevelek. Az 1540-es évek végén, az akkori kor rohamosan fejlődő haditechnikájához mérten az egri vár hadászatilag elavultnak volt tekinthető. Amikor azonban a vár a hatalmas kiterjedésű egri püspökség vagyonával és az abból származó jövedelemmel együtt Perényi Péter magyar királyi kancellár, valamint a magyar hadsereg főparancsnokának a tulajdonába került, megindult az erődítmény teljes átépítése és felújítása. A kancellár Alessandro da Vedano itáliai hadi építészt és várépítő mestert bízta meg az átépítések irányításával. Az építkezések eredményeként a vár elvesztette középkori lovagvár jellegét és teljesen új funkciót nyerve, egy a török terjeszkedés elleni erősséggé, komoly végvárrá alakult át.

1548-ban Ferdinánd király várkapitányokká Dobó Istvánt és Zay Ferencet nevezte ki.

A kitűnő és harcedzett katona, Dobó István 1548–1552 között hatalmas erőfeszítéssel szerelte föl a várat a török elleni védekezésre. 1552 nyarán mindössze 400 katona állomásozott az egri várban, fele gyalogos, másik fele lovas katona volt. Dobó István kémeket foglalkoztatva már június 7-én értesült a török hadmozgásokról.

Az egri vár ostroma

A vár ostromára korábbi források szerint 75 ezer török érkezett. A legújabb kutatások szerint a török had létszáma vélhetően 30-40 ezer fő volt, ennek ellenére még így is hatalmas túlerőt jelentett harc­edzettségével és fegyverzetével. A budai pasa hadereje nem volt nagyobb 10 ezer főnél, így Ahmeddel együtt maximum 40 ezer fegyveressel vehették ostrom alá a várat. Ezzel szemben várban összesen 1094 fő kiképzett katona, valamint 824 fő önkéntes szolgált. Dobó igyekezett a várat felkészíteni, a falakat megerősíteni, élelmiszert és ivóvizet biztosítani a várvédők számára. A várba érkezett önkéntes védőket felfegyverezték és igyekeztek őket gondosan felkészíteni az ostromra, mind lelkileg mind pedig fizikailag. A török hadsereg 140 ágyúval rendelkezett, még a védők mindössze 24 ágyúval védekezhettek.

Dobó Eger városát felégettette, hogy a közeledő hódító hadsereg ne találjon védelmet a házakban. Így a város férfilakossága ugyancsak a várba húzódott vissza. Szerepük később fontos lett, mert sok mesterember (kőműves, kovács, borbély) volt közöttük, akik szaktudásukkal szintén jelentősen hozzájárultak a török ostrom bukásához. A közeledő veszélyt felmérve, az egri várkapitány segítséget kért a trónörököstől, Miksa főhercegtől és Oláh Miklós esztergomi érsektől. Miksa főherceg utasította Pető Gáspár, Bornemissza Gergely és Zoltai István hadnagyokat, hogy csapataikkal azonnal vonuljanak be az egri várba, amit a hadnagyok teljesítettek is. Bornem­issza Gergely hősiességét, Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében is méltatja.

Dobó István szorongatott helyzetével valószínűleg a török pasák is tisztában voltak, ugyanis szeptember 9-én, a vár körülzárása után azonnal levelet küldtek számára, amelyben a vár feladása fejében biztonságos elvonulást, a helyiek számára pedig bántatlanságot ígértek.

Dobó elutasította az ultimátumot, mire a törökök néhány nap múlva hatalmas ágyútüzet zúdítottak a védőkre. A törökök a jó bevált taktikát alkalmazták, először ágyúkkal szétlövik a vár falait, majd a hatalmas túlerővel a már ledöntött falakon át minél hamarabb be kell jutni a várba. Magyar szempontból szerencsés körülmény volt az erődítmény szilárdsága, Eger ugyanis egy népvándorlás kori vár helyére épült, a falak nem omlottak mindjárt össze. A másik fontos tényező az volt, hogy mivel őszi hónapról volt szó, az ostromlók fokozatosan kifogytak a készleteikből, így ágyúgolyók híján a tüzérségi támadás később olykor több napon át is szünetelt.

A törökök 38 napig ostromolták Eger várát, szeptember 28-án, majd október 4-én indítottak általános rohamot a vár ellen. Ez utóbbi támadás majdnem végzetes következményekkel járt a védők számára, mert gondatlanság következtében felrobbant a székesegyházban kialakított lőszerraktár, így Dobónak és helyettesének, Mekcsey Istvánnak egyszerre kellett megküzdenie a kialakult káosszal, majd a falakra kapaszkodó törökökkel. 1552 ősze már korai fagyokat hozott, amihez a mediterrán éghajlathoz szokott támadók nem tudtak megfelelően alkalmazkodni. A török sereg élelmezése sem volt zökkenőmentes, sőt a különböző járványok is kezdték megtizedelni az oszmán hadat.

Ali és Ahmed pasa számára vészesen kezdett fogyni az idő, ezért október 12-én és 13-án két ízben is általános támadást indítottak a várfalak ellen, a hős egri várvédők azonban mindkét esetben sikeresen visszaverték azt. Az ostrom hajnaltól éjszakáig tartott és a védők is már a végkimerülés szélén álltak.

A török kudarc

Az eredménytelen ostrom befejeztével, a török táborban hatalmas elégedetlenség alakult ki, az addig egymással is rivalizáló pasák megegyeztek a visszavonulásban, majd október 17-én feladták az ostromot. Az egri várvédők hősiessége hatalmas diadalt eredményezett, mert akkor bizonyosodott be először, hogy a nagy Szulejmán hadait is le lehet győzni. Eger sikeres 1552. évi védelme szorosan összeforrt a helyi nők vitézségével is, itt elsősorban gyermekeikért küzdő asszonyokat kell kiemelni, akiket az elszánt anyai szeretet vezetett.

Dobó István vezette egri hősök sikeres helytállása közrejátszott abban, hogy ezután a felvidéki gazdag bányavárosok megmenekültek az újabb török támadásoktól, az oszmánok évekig csak a kisebb várakat próbálták elfoglalni.

Ez a diadal azt is eredményezte, hogy 1596-ig sikerült megállítani a további török hódítást a Magyar Királyság ellen. 1553. március 13-án, Bornemissza Gergely vette át Dobótól az egri vár valamint a püspöki javadalmak irányítását. Dobót Erdélyi vajdának nevezte ki a király. A vár újjáépítését Bornemissza Gergely vezette, majd ő tervezte és építtette fel a Gergely-bástyát is.

1596-ban következett be a vár újabb török ostroma. A jól felszerelt erődítményt a megközelítőleg 7000 várvédő háromhetes csata után adta fel III. Mehmed oszmán szultán csapatainak.

A Szent Liga

Eger várát a császári seregek 1687-ben, július 9-től december 17-ig tartó blokádjának köszönhetően szabadította fel Antonio Caraffa, a Szent Liga tábornoka a török uralom alól.

A Szent Liga 1684-ben jött létre XI. Ince pápa kezdeményezésére. Ebbe a törökellenes európai szövetségbe tartozott a Habsburg Birodalom, a Lengyel–Litván Unió, a Velencei Köztársaság és a pápai állam.

Két év múlva csatlakozott hozzá Oroszország, Bajorország, a szász és a brandenburgi választófejedelemség, valamint Svédország.

Az 1552-es egri hősök a mai napig élnek a magyar emberek tudatában, jelképezvén a hazaszeretetet és a végsőkig való küzdeni akarást.

Felhasznált irodalom:

http://www.rubicon.hu

Gárdonyi Géza: Egri csillagok

https://hu.wikipedia.org

Soós-Szántó: Eger vár védelme 1552-ben. Budapest: Művelt Nép kiadó (1952)

Sugár István: Az egri vár és viadala. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1971)

Dr. Lőkös Péter: Az 1552-es egri ostrom leírása Hieronymus Ortelius krónikájában in: Irodalom, művészet, kritika. Budapest: Agria (2008)

Gömöry Gusztáv: Eger ostroma 1552-ben (1890)

A hős egri várvédők esküje

„Esküszöm, az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a hazáért és a királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!”

Gárdonyi Géza: Egri csillagok Móra Könyvkiadó – Kárpáti Kiadó, Budapest–Uzsgorod, 1980 (304. oldal)