Tétre, befutóra

A közelmúltban egy, az Európai Unió jövőjét taglaló előadáson félelmetes adatsorral szembesültem. Mintegy negyven év múlva kontinensünk a világ népességének már csak négy százalékát adja. Mindez olyan távolinak tűnik, hogy az akkorra prognosztizált adatokat nem is vesszük komolyan. Pedig ezek már ma leselkedő veszélyek. Erre az időszakra Kína népessége stagnálni fog, Indiában 400 millióval lesznek többen a mainál, amíg Afrikában – kapaszkodjanak meg – ez a növekedés már 1,2 milliárd lesz! Persze ne legyenek illúzióink! Írásom elején jelzett európai négy százalék arra az esetre vonatkozik, ha mindenki „otthon marad”. Afrikában, Ázsiában. De nem fog, mert a klímaváltozás hatásai, a krónikus vízhiány, az illegális bevándorlás már ma is korunk legnagyobb megoldandó problémái.

Az utóbbi a hét végi európai uniós választás egyik legnagyobb tétje. Az illegálisan „érkezők” ugyanis teljesen más kultúr- és valláskörből jönnek, képtelenek és gyakorlatilag nem is akarnak beilleszkedni a befogadó közegbe. Erről ma már szinte minden nap meggyőződhetünk. Mert azért ne feledjük! Aki tanulni vagy dolgozni akar, az idehaza és az unióban is megállja a helyét. Egy statisztikát olvasva, a más földrészről Európába érkező migránsok 83 százaléka nem dolgozik regisztrált munkahelyen. Személyazonosságuk jelentős részüknél önbevalláson alapul. Mielőtt követ vetnének rám: nem a háború elől menekülő, rászoruló családokról beszélek. Azoknak az életerős, többnyire képzetlen emberek tömegéről, akik otthon sem akarnak dolgozni, és akik Európában sem fognak.

Vezető képünk illusztráció.