Halálakor milliók borultak térdre, százezrek kísérték utolsó útján

Az olaszországi Torinóban 1894. március 20-án elhunyt Kossuth Lajos, a magyar történelem egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke és Magyarország kormányzó elnöke. Kossuth Lajos volt az 1848–49-es szabadságharc szellemi vezére, nélküle a magyar forradalom elképzelhetetlen volna, személye összefügg a mai napig nemzetünk függetlenségi harcával.

Birtoktalan, evangélikus köznemesi családba született. Apja, Kossuth László lajstromozó a Turóc vármegyében, majd uradalmi ügyész Monokon. Későn, 1800 körül házasodott, s vette el az olaszliszkai, evangélikus vallású postamester Wéber András lányát, Karolinát.

Kossuth Lajos születésének időpontjáról a szaktudományban is vita folyt. Monokon született 1802-ben, ám az anyakönyv amely a pontos dátumot tartalmazta, elégett, így a legvalószínűbb hónap a szeptember és a 16–19. közötti időszak. Ezt követően még négy leánya született a Kossuth házaspárnak.

Kossuth Lajos az elemi iskolát Sátoraljaújhelyen a piaristáknál végezte, majd tanulmányait az eperjesi evangélikus és a sárospataki református kollégiumban folytatta. Sárospatakon jogot tanult Kövy professzornál. Az iskola elvégzése után hazatért, s előbb apja mellett, később pedig az eperjesi Kardos Samu mellett töltötte egyéves joggyakorlatát, majd Pestre került, ahol a királyi ítélőtáblánál gyakornokoskodott. Ügyvédi diplomáját 1823. szeptember 26-án kapta meg. Pesten szeretett volna maradni, de mégis visszatér Zemplén vármegyébe, ahol ügyvédként dolgozott.

Apja segítségével karrierje gyorsan ívelt felfelé, több nemesi család jogi ügyeit intézte, 1827-ben már táblabíró, sőt nemsokára Sátoraljaújhely ügyészévé nevezték ki. A politikai életbe 1830-ban kapcsolódott be, ígéretesnek induló megyei pályafutását egy sikkasztási vád siklatta ki. 1832–1836-ig a pozsonyi országgyűlésben már az Országgyűlési Tudósításokat szerkesztette. Írásaiban ébren akarta tartani a közvélemény érdeklődését a közélet iránt, ezért a királyi tábla, szoros vizsgálati fogság után, három évi börtönre ítélte, a hétszemélyes tábla pedig még egy évvel megtoldotta a büntetést. Fogsága alatt sokat írt és olvasott, angol nyelvtudását is itt fejlesztette, politikai tekintetben pedig egyenesen javára váltak a börtönévek.

Politikai karrierje

Deák Ferenc erélyes fellépése folytán több politikai fogollyal együtt szabadult 1840 májusában. A következő év elejétől a Pesti Hírlap szerkesztője lett, amit három év múlva elhagyott, mert összetűzésbe keveredett Landererrel, a Pesti Hírlap kiadó tulajdonosával, aki nem volt hajlandó béremelést adni, annak ellenére, hogy Kossuth írásai kapcsán jelentősen megnőtt a lap példányszáma.

1841. január 9-én megnősül, Meszlényi Terézia Johannával kötött házasságából három gyermek született.

Az 1847–48-as országgyűlési választásokon mint Pest megye követe vett részt, majd az első felelős magyar ország­gyűlésbe is bekerült mint Pest belvárosának a képviselője. Döntő szerepe volt abban, hogy az országgyűlés megszavazta a forradalmi átalakulás eredményeit rögzítő törvényeket, és a bécsi küldöttség kikényszerítette Bécs hozzájárulását.

A Batthyány-kormányban pénzügyminiszter lett, nevéhez fűződik az önálló magyar pénz megteremtése, amit a nép csak Kossuth-bankónak említett. Összeállította Magyarország első költségvetését, ami az akkori bonyolult politikai, gazdasági viszonyokat figyelembe véve, nem kis dolog volt. 1848 szeptemberében az országgyűlés Kossuth javaslatára létrehozta az Országos Honvédelmi Bizottmányt, fontos határozatokat fogadtat el pénzügyi és hadászati kérdésekben. Még abban a hónapban nagy sikerű alföldi toborzókörútra indult.

A Batthyány-kormány lemondásával a végrehajtó hatalom gyakorlása a Honvédelmi Bizottmányra szállt, amely Kossuthot választotta elnökévé, akinek a szervezőtehetségét senki sem vitatta el. Meg kellett újítani a régi, nem éppen megbízható tiszti kart. Olyan katonákat kellett vezéri pozícióba emelni, akiknek tehetségében és jellemében megbízhatott a nemzet, így került előtérbe Görgey Artúr és Bem József is.

Kossuth az országgyűléssel együtt Debrecenbe költözött. Itt fejtette ki a leglázasabb és legmeghatározóbb tevékenységet. A világosi fegyverletétel után a szomszédos Törökországba menekült.

Emigrációban

Vidin volt az emigráció első állomása. Onnan írta Kossuth azt a levelet, amelyben Magyarország katasztrófájáért Görgeyt tette felelőssé. Törökországból Angliába utazott, ahol idegent még nem ünnepeltek meg úgy az angolok, mint Kossuth Lajost. Nemcsak a híre, hanem személyes megjelenése, kiváló angolnyelv-tudása is elkápráztatta a briteket. Később az amerikai körútja során fogadja őt Millard Fillmore, az Amerikai Egyesült Államok elnöke is. Utazása során számos hívet szerzett a magyar szabadság ügyének. Az 1853–56-os krími háború idején felerősödött a Kossuth-emigráció aktivitása is, de mivel Ausztria nem állt Oroszország mellé, nem volt esély a magyar függetlenség angol–francia segítséggel történő megteremtésére, pedig Kossuth ebben reménykedett.

A következő években arra számított, hogy az európai nagyhatalmak közötti konfliktusok, a magyar szabadság kivívását is előidézhetik, ezért kapcsolatba lépett III. Napóleon francia császárral is. A francia uralkodó a solferinói győzelem ellenére váratlanul békét kötött Béccsel, így Magyarország felszabadítása továbbra is csak ábránd maradt. Garibaldi szicíliai partraszállása ismét reményt adott Kossuthnak, hisz Garibaldi seregében sok magyar harcolt, de ebből az elképzelésből sem lett semmi. Figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket, élesen ellenezte a kiegyezési törekvéseket, Deák Ferenchez ekkor írta a híres Cassandra levelét, amelyben bírálta az osztrák–magyar tárgyalásokat. Levelében a nemzet önrendelkezési jogainak feladásával vádolta Deákot, és kitartott a teljes függetlenség követelése mellett.

1889-ben a magyar kormány által életbe léptetett intézkedés folytán elvesztette magyar állampolgárságát, ami széles körű felháborodást váltott ki, és Tisza Kálmán miniszterelnök lemondásához vezetett.

Halála

1894 márciusában hosszabb betegeskedés után, Kossuth influenza következtében ágynak esett és március 20-án este 11 óra körül elhunyt. Hamvait 1894. március 30-án különvonattal szállították Magyarországra, osztrák területen közöny kísérte a halott szállítását, de magyar földön ezrek álltak vagy térdeltek a sínek mellett egészen Budapestig. A főváros nevében Gerlóczy Károly polgármester-helyettes vette át a hamvakat, majd átvitték a Magyar Nemzeti Múzeumba, amelynek előcsarnokában állították fel a ravatalt.

A temetés napján – április elsején – vasárnap reggel 10 órakor a ravatalnál Jókai Mór, Horánszky Nándor és Herman Ottó mondtak búcsúbeszédet. Ferenc József utasítására a temetésen nem vehettek részt az államhatalmi szervek és a hadsereg képviselői, az osztrák császár nem felejtett és nem is bocsátott meg.

A magyar nemzet azonban méltóképpen búcsúzott nagy fiától, a Nemzeti Múzeumtól a Kerepesi temetőig közel félmilliós menet kísérte utolsó útjára Kossuth Lajost.

Halálával lezárult egy korszak a magyar történelemben.

Felhasznált irodalom:

Pajkossy Gábor: A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara Kossuth Kutató Öntevékeny Csoportjának Közleményei 1.

Borus Judit (1994). „Kossuth a főváros halottja”

Palágyi Edit: Kossuth-kalap, Petőfi-gallér, a szív fölött kokárda

Rainer Pál. Kossuth Lajos házassága (1841)

Barta István – Pajkossy Gábor – Sinkovics István: Kossuth Lajos összes munkái.

https://hu.wikipedia.org/