Az újságírás, a tévézés nem egy életbarát műfaj

Kíváncsiak voltunk arra, hogy egy profi tévés, aki tengernyi élő műsorban szerepelt már, vajon emlékszik-e az elsőre. Mondhatni nem is volt az olyan régen, hiszen Pachmann Péter huszonhét éve került a médiába, akkor épp a Magyar Televízióhoz. A híradóban a hajnali, kora reggeli adásokban dolgozott egészen fiatalon, huszonhárom évesen, elmondása szerint nagyon izgult. Akkor még teljesen mások voltak a körülmények, egy darab zakója volt, amit próbáltak a különböző adásokban fényekkel átszínezni, hogy ne tűnjön fel ez. Nem volt idegen számára ez a közeg, hiszen 1992-ben megnyerte az országos Kazinczy versenyt, amely után – mondhatni – egyenes út vezetett erre a pályára. Az akkori zsűriben ugyanis egy ismert televíziós is ült, nevezetesen Csák Elemér. Ő hívta a fiatal győztest a híradó külpolitikai szerkesztőségébe, aki akkor még nem tudta, hogy ez miről is szól. Kezdetben külpolitikai hírek összefoglalóit csinálták, a hírátvételben kapott anyagokat kellett megvágniuk, ahhoz a híreket megírni. Másfél év után megkérdezték tőle, nincs-e kedve képernyőre kerülni, persze, hogy volt. Nem egyszerűen belecsöppent ebbe, hanem nagyon komoly műhelymunka után, „végigjárva a szamárlétrát” került oda.

Íróként is letette a névjegyét

Pachmann Pétert ma a TV2 műsorvezetőjeként ismerjük, de ő nem csak erről ismerszik meg. Íróként 2007 – ben jelent meg az első, Pilátust játszani című könyve, majd tíz évre rá a Misu háborúja. A két könyvében leírtak tartalmaznak utalásokat a délszláv háborúra is. Mindkettő olyan módon csatlakozik a korábbi munkájához, hogy annak idején híradósként sokat járt tudósítani oda. Pontosabban a fehérgalléros tárgyalásokra, ahonnan a magyar külügyminiszter diplomáciai egyeztetéseiről a Magyar Televíziót részben ő tudósíthatta. Emlékszik arra, amikor hajnalban katonai géppel indultak Tökölről, ahonnan aztán Szarajevó, Belgrád, vagy Zágráb volt az úticél. Elmondása szerint izgalmas időszak volt. Eljuthatott olyan helyekre, a frontvonalakra is, amelyek nagy hatást gyakoroltak rá.

Készül a következő kötetére is, amelyről – műhelytitokként elárulta nekünk, hogy – egy háborús helyzetbe ágyazott szép szerelmi történet lesz.

Dunaújvárosban, a Pannonban tanít

Jelenleg városunkban hetente egy nap a Pannon Oktatási Központban (POK) is tart órákat. Amúgy sem áll távol tőle a katedra, az oktatás, hiszen alapvégzettsége magyar – angol szakos tanár, és az ELTE média szakán is szerzett diplomát. Amikor megkereste őt Borgulya Zoltán, a POK igazgatója, hogy a fiatalokat vezesse be a média rejtelmeibe, jó szívvel vállalta el a felkérést. Úgy fogalmazott, hogy amikor gyerekekkel foglalkozhat, az neki nagy öröm, megemlítve, hogy pár hete épp a középiskolai Országos Szépkiejtési Versenyen volt a zsűri tagja Budapesten.

Mielőtt beszélgettem vele, magam is részt vettem egy óráján. Egy riportfilm hosszabb és rövidebb változatát elemezve mutatta be azt, hogy mennyire más lehet a néző szempontjából a végeredmény, ha csak az egyiket látja. Nagyon tanulságos volt.

Röviden összefoglalva elmondta, hogy a POK – ban futó televíziós média képzésnek az a célja, hogy ezek a gyerekek akár saját mobiltelefonjukkal és az iskolában rendelkezésre álló technikai eszközökkel saját riportfilmjeiket, mini dokumentumfilmeket is elkészíthessék, legyárthassák, amelyek azt felkerülnek majd az iskola weboldalára.

Arra a kérdésre, hogy a mai fiatalokkal hogyan találta meg a hangot, elmondása szerint nem kell nagy dolgokra gondolni. A POK – ban tartott első órájára visszaemlékezve elevenítette fel, hogy a találkozóra külön hozott szép öltönnyel és cipővel is készült, de aztán az intézmény igazgatója véleményét elfogadva lazább, sportosabb öltözékre vette a „figurát”. Kétségtelen, hogyha megtaláljuk a fiatalokkal a közös nyelvet, könnyebben megtalálható velük a közös hang is, vallja. Ezeket nagyon könnyű az órákon is megtalálni, hogyha például olyan zenei élményeket „dob fel” nekik az ember, amelyeket mostanság ők hallgatnak, vagy olyan filmélményeket, könyveket oszt meg velük, amelyek érdekelhetik őket is.

Az utcán is felismerik

Óhatatlanul élete részévé vált a bulvár, nehezen viseli azt, ha a privát életét összekeverik a munkájával. Azt mondja, ha újra kezdené az életét, akkor e miatt nem lenne újságíró, tévés, közéleti, és ezek által híres személyiség. Ez nem egy életbarát műfaj, amit ő és kollégái csinálnak. Éjszaka is dolgoznak, ez nem egy kilenctől ötig műfaj, ezért nagyon nehéz a magánéletet összeegyeztetni a munkával, ami talán ezáltal félre siklik. Ezt pedig imádja a sajtó és azonnal darabokra is szedi azt. Nyilván, aki hosszú ideig szerepel a tévében, milliós nézettséggel annak magánéleti dolgai is sokkal érdekesebbek a nagyközönség számára. Elsősorban nem maga, hanem a gyerekei miatt nagyon nehezen viseli ezt.

Ismert emberként ráköszönnek, megszólítják őt az utcán is. Érdekes módon a fővárosban kevésbé, ott inkább utána szólnak az embernek, ha valami nem tetszik. Vidéken talán népszerűbb figura, mondja nevetve. A legutóbb épp itt Dunaújvárosban, amikor a helyi Jysk-ben vásárolt kértek vele egy közös „selfit”, aminek örömmel tett eleget.

Keretes/ kapcsolódó anyagként – gazdag szakmai életút

1992 – től öt évig a Magyar Televízió Híradó című műsor főszerkesztőségénél dolgozott.

1995-től a Híradó utazó külpolitikai munkatársaként a magyar kormány európai integrációs tárgyalásairól. Európa szinte minden országából, valamit a délszláv háborúk béketárgyalásairól, Belgrádból, Zágrábból és Szarajevóból tudósított.

1997-ben a TV2-höz került, ahol a Tények műsorvezetője, valamint külpolitikai tudósítója lett. Tudósított Európán kívül Izraelből, Pakisztánból és Afganisztánból, illetve Japánból is. Japánban, 2002-ben egyedüli magyar televíziós újságíróként négyszemközti audiencián fogadta őfelsége Akihitó császár, a tokiói császári palotában.

Vezetett parlamenti és önkormányzati választási műsort is és többször vállal műsorvezető szerepet a TV2 reggeli műsorában, a Mokkában.

2007-ben jelent meg első regénye, a Pilátust játszani, amelyet Martin McDonagh egyik „feketekomédiája” inspirált. A könyv a Frankfurti Nemzetközi Könyvfesztiválon is bemutatkozott.

2017-ben jelent meg második regénye, a Misu háborúja, amelyet a könyvbemutatón a regény cselekményekor hivatalban lévő Kovács László külügyminiszter, illetve Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter is méltatott.

2018-ban, a Budapesti Őszi Fesztivál és a CAFé Budapest szervezésében színházban is előadták a Misu háborúja című regényt. Ugyanebben az évben az Ódry Színpadon szintén bemutatták a Misu háborúja című monodrámát, amely a Színház- és Filmművészeti Egyetem egyik vizsga előadása volt.