A feladatot alázattal, a legjobb tudás szerint kell végrehajtani

Megismerkedésünk a dunaújvárosi Dózsa mozi életre keltése idején kezdődött, amikor a társával együtt, nem éppen a rokon szakmából érkezve, az akkor szinte reménytelennek tűnő feladatba álltak bele – sikeresen. Amikor az újvárosi feladatok elvégzésével egyenesbe kerültek, az eredeti szakmájában is talált magának egy újabb kihívást.

A karrier hazai kezdete

Az új feladat már vidéken várt rá, amivel meg is kezdődött a világkörüli utazása. És a remélhetőleg hosszú és lélegzetelállító léptékű sikertörténete.

– Az életemnek ez a szakasza egy felkéréssel kezdődött 2014 nyarán, ami arról szólt, hogy vállaljak el egy elég komoly szakmai pozíciót egy autóipari beszállító cégnél Oroszlányban. Ez egy világcég. A központjuk Kanadában, a telephelyeik Kanadában, az USA-ban, Kínában és Magyarországon, a támogató irodáik Angliában, Németországban, Franciaországban, a Karib-térségben és Japánban vannak. A tulajdonosa akkor egy kínai ember volt, ma pedig az ő államuk.

– Az új feladatot Oroszlányban egy öntő- és megmunkáló üzemben bízták rám. A céget elég nagynak mondhatjuk, hiszen 2015-ben egyéves vezetésem nyomán és az ottani csapatom munkája eredményeképpen, a mi üzleti szegmensünkben a legnagyobb és a legjobb lett Európában. Az elért eredményünk kapcsán a kínai tulajdonos különböző megbízatásokkal keresett meg engem.

Irány Kanada!

– Arra kért, hogy nézzek körül a cég kanadai központjában, és ha látok ott valami olyat, amin lehet javítani, akkor tegyek rá javaslatot. Két hónapot töltöttem ott, és megtettem, amit rám bíztak 2017 elején. Egyrészt végrehajtottunk néhány fejlesztést, másrészt írtam egy követhető és végrehajtható akciótervet arról, hogy mit is kéne csinálni ezzel a szervezettel. Ezt követően az év szeptemberétől lettem az észak-amerikai üzletegységünknek az operatív igazgatója.

Messziről indultam

– Egy panelban felnőtt proletárgyerek vagyok. A szüleim becsületes, tisztességes, melós emberek, a vasműből és a fonodából. Ma már nyugdíjasok. A Római városrész homokozójából jutottam el oda, hogy most a kínai állam tulajdonában lévő cégnél a harmadik ember vagyok. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a Hankook dunaújvárosi ügyvezető igazgatójának lennék a főnöke. Én akarok lenni az élő példa, hogy igenis el lehet jutni oda!

A legfontosabb vezető feladatom az volt, hogy jó sakkjátékos módjára a megfelelő embert a megfelelő helyre raktam.

A sokszínű kollektíva

– Megismertem a miénknél nem jobb, nem rosszabb kultúrákat, és ez rádöbbentett egy nagyon fontos dologra. A mi kelet-közép-európai negyvenes-ötvenes korosztályunk tudja, érti a szocialista világot, és valamit már ismer a kapitalizmusból is.

Nyilván megvan a szakmai felkészültségem, a nyelvtudásom, valamint a gyakorlatom is, de emellett arra jöttem rá, hogy nekem a legfontosabb funkcióm ennél a cégnél az, hogy az amerikai és a kínai kultúra között hidat tudok képezni. És ez a sikerem kulcsa.

Az emberek javarészükben jól akarják csinálni a rájuk bízott feladataikat. Jó szándék és drukk van bennük. Alapesetben már látom, hogy majd hol merülhetnek fel problémák, és ezt megelőzendő, előre elmagyarázom nekik a helyzetet, kommunikálunk, hogy ne legyen félreértés, mert abból mindig probléma születik.

Digitális Kolombus

Az USA-ben lévő nagy vezetők többen is megkerestek és elmondták, hogy „óriási kreditet adtam ezzel a kelet-közép-európai szakembereknek”, és ők elkezdenek majd arra fókuszálni, hogy működjön az ilyesfajta együttműködés. Nem örökre, hanem ideiglenesen, hiszen azt is megértették, hogy ahhoz, hogy ez a híd működhessen, ahhoz az kell, hogy ez a kelet-közép-európai a saját földjén érezze magát biztonságban. A világ felgyorsult, a kommunikációs csatornák kinyíltak, ezért a földrajzi kérdések nem mindig döntőek.

A siker receptjéről nagyvonalakban

– Először is legyen az embernek jövőképe és nagyjából tudja, hogy mit akar. Mérje föl, hogy ehhez mire van szükség. Nem a rinyálásra, hanem a valóságnak megfelelő elképzelésekre. Ha valaki nemzetközi karriert szeretne, a minimum, tanuljon meg angolul. Ezenkívül azt is döntse el, hogy milyen nemzetközi karriert szeretne, és ahhoz tanulja meg a szakmát. Nincs mese! Vegye észre a lehetőségeket.

Igenis el kell fogadni, hogy az élettér nem Dunaújváros, vagy Európa határáig tart, hanem gyakorlatilag a világban bárhol lehet, de sohasem szabad a gyökereket elfelejteni.

Vissza kívánok térni Kanadába, mert van még ott dolgom, nem fejeztem be azt, amit elkezdtem. A távoli jövőt nem ismerem, lehet, hogy majd megbíznak egy másik feladattal. Valahol mindig alkalmazott kívánok majd lenni.

– Élvezetes dolog volt ez a feladat?

– Mindenféleképpen. És látszódnak az eredmények. Nem riasztottak meg a kihívások. Nézzük a feladatot a számok nyelvén. Kiszámítottuk, hogy amiket mi állítunk elő a végfelhasználás szempontjából, mekkora értéket jelent dollárban. Vegyük ezt az én pénzügyi felelőségemnek. Amikor ezt kiszámoltam, rájöttem, hogy ez akkora extrém felelősség, amit élő ember nem tud igazán felfogni. Ezért nem azzal kell foglalkozni, hanem azzal, hogy a feladatokat alázatosan, a legjobb tudás szerint, tisztességesen hajtsam végre. Ennyire egyszerű.

Hosszú szabadságon a Főnök

– Az itthon tartózkodásom alatt sem állt meg a kanadai munkám, hiszen itt vannak a telefon és az internet adta lehetőségek. Mindenben képben vagyok és rendszeresen beszélgetünk a kollégáimmal.

Most egy kis szünetet tartok. Karácsonyra jöttem haza a családomhoz, akik ugyan kijöttek hozzám, de visszatértek Magyarországra, ahogy majd én is azt fogom tenni. Hiába a jó beosztás és a magas fizetés, mi azért csak ide tartozunk. Láttam Európát, Kínát, az Egyesült Államokat. Testközelből láttuk, hogy mi zajlik az állítólagos nagy és szuper és szabad világban. Innét senki nem tud nekem vetíteni, és elmondani, hogy ott kolbászból fonják a kerítést, mert a saját szememmel láttam. Lehet, hogy odaát magasabb az alapbér, de egyébként drágább a megélhetés is. Pontosan ugyanannyival. És az emberek ugyanazokkal a problémákkal és kihívásokkal küzdenek. Az országok nem jobbak vagy rosszabbak a többinél, csak különbözőek. Mi a feleségemmel azt gondoljuk, hogy Magyarország egy jó kis hely. Máshová elmenni gyökértelennek úgy, hogy az semmi pluszt sem ad, hanem csak elvesz, nem a mi utunk. Vissza akarok jönni Magyarországra és majd be akarom mutatni az érdeklődőknek azt, hogy én mit csináltam. Minél többet látok és tapasztalok, annál nagyobb ez a tudásbázis, amit átadhatok nekik.