Két dunaújvárosi jégkorongozó, akik részesei voltak a feljutásnak

Itt a világ tizenhat legjobb válogatottja szerepel. A sikernek három dunaújvárosi születésű hokis is részese volt. Pontosítsunk: a pályán két játékos, Erdély Csanád, a válogatott csapatkapitánya és Kiss Roland, míg a szakmai stábban Ladányi Balázs vette ki részét a sikerből. 
A Ladányi Balázzsal készült beszélgetésünket korábban már olvashatták, most következzen a két játékos. 

Erdély Csanád Dunaújvárosban nevelkedett, legutóbb a dán Esbjerg Energy légiósa volt. November óta a válogatott csapatkapitánya. 
– Novemberben volt választás, a játékostársak voksa alapján lettem én a csapatkapitány. Megtiszteltetés a cím, de legalább hat vagy hét C betűt ki lehetne osztani a csapatban. A vb-n az első két meccsen nem volt gond, simán hoztuk Japán és Dél-Korea ellen a mérkőzéseket. Utána jött a székelyekből álló romániai válogatott. Bárki, bármit mond, mindig presztízs és kuriózum a két válogatott találkozója. Ezúttal is az volt. A székelyek mindig bizonyítani akarják, hogy semmivel sem rosszabbak, mint mi. A csapatnévsoruk gyengébb, mint a miénk, de ez nem jelent semmit. A helyzeteink megvoltak, de egy szerencsétlen összecsapáson 2–1-re kikaptunk. Azt hiszem, ez a vereség felbőszített minket. Elsőnek végleges hibának tűnt az erdélyiektől elszenvedett vereség. Ekkor nagyon összezártunk, azt mondtuk, legyen most már bármi, de úgy kell végeznünk a vb-n, hogy tükörbe tudjunk nézni. 

A csatár elmondta még, egy pillanatnyilag sem merült fel benne, hogy nem jutnak fel az elit, vagyis az A csoportba. 
– Nem remegtem meg, végig bíztam magunkban. Az olaszok ellen klasszikus döntőmeccset vívtunk, ha nem nyertünk volna hosszabbításban, az igazságtalan lett volna. Egy vb-n minden kiegyenlítődik a végére, most is így történt, ami a feljutásunkat eredményezte. 
Arra a kérdésünkre, hogy nem variálták egy kicsit túl a támadásokat, és lőttek keveset kapura, Erdély Csanád így válaszolt. – A szakmai stáb nem volt elégedett a kapura lövéseink számával. De alapvetően az volt a taktikánk, hogy a minőségi kapura lövésekre megyünk, nem lövünk össze-vissza mindenhonnan. Viszont a kapu előtt nem volt olyan jó a munkánk, hogy veszélyesek legyenek a lövéseink, ezért tűnhetett úgy, hogy kicsit túlvariáltuk a támadásokat. 

A jövőt illetően a hokis elmondta, hogy Dániából Székesfehérvárra igazolt, a Hydro Fehérvár ICHL együtteséhez. Döntésében nagy szerepet kapott az újdonsült Alba Aréna, ami az új otthona lesz a Volánnak és az, hogy a fehérváriak indulhatnak a Bajnokok Ligájában. 
– Székesfehérváron lakunk a családommal, de sokat hazajárok Dunaújvárosba, ahol a szüleim és a testvérem is él. 

Kiss Roland majdnem lemaradt a vb-ről, mivel felkészülés közben megsérült. Azután az utazás előtt jelezte, vállalni tudja a játékot, Don MacAdam szövetségi kapitány pedig úgy döntött, jöjjön a dunaújvárosi nevelésű bekk, egy csatárról pedig lemondott a kedvéért. 
– A sérülésem helyrejött a vb-ig, egyáltalán nem zavart a játékban, de érdekes módon fájni fájt, vagyis „csak” a fájdalmat kellett elviselnem. 
A vb utolsó két meccsén győzelmi kényszerben volt a magyar csapat, az olaszok és a szlovénok ellen is voltak meleg pillanatok a kapunk előtt. A csatárok ezt nem nagyon érzékelték, de Kiss Roland védőként máshogy látta a helyzetet. 
– Az olaszok ellen kevés nyomást éreztem, nem engedtünk nekik túl sok teret. Szerintem ellenük nem volt gond hátul, megérdemelten nyertünk. A szlovénok elleni találkozó már más volt, többször is beszorultunk. Azonban a kapusunk, Bálizs Bence bravúrokat mutatott be, és a küzdeni tudásunk is kiváló volt. A két rangadó előtt a romániai válogatottal játszottunk, váratlanul 2–1-re kikaptunk. A vereség mindig fájó, de ez különösen az volt. A vereségekből is tanulni kell, ebből is tanultunk, de azt mondom, tanuljunk folyamatosan, de ne a kudarcokból. 
Kiss Roland egy kicsit már előrenéz, várja a jövő évi dán–svéd közös rendezésű A csoportos világbajnokságot. Sokat még nem gondol rá, de az ellenfelektől függetlenül a svédországi csoportba szeretne kerülni. – Valahogy Svédország vonzóbb nekem, mint Dánia – fogalmazott a játékos a beszélgetésünk végén.